S. Nagy Anikó - Spekál József: Fürdőélet a Nagy Háborúban (Budapest, 2019)
Katonafürdők a hátországban
96 FÜRDŐÉLET A NAGY HÁBORÚBAN | KATONAFURDŐK A FIÁTOR5ZÁQBAn Balatonfüredi szívkórház. Masszírozó szoba. Képeslap A Hivatal kizárólag tébécé-s betegek számára báró Korányi Frigyes vezetésével létesített 2400 ágyas, a legkorszerűbb eszközökkel felszerelt nagy gyógyintézetet Besztercebányán. 1916. május 1. és 1917. augusztus 31. között 7641 beteget vett fel, 7074 főt bocsátott el, közöttük 1868 teljesen gyógyultat. 1916-ban a Hivatal megvette és tébécés gyógyhellyé alakította át az egész Alsótátrafüredet. A sátoraljaújhelyi utókezelő intézet tébécés betegei részére a közelben lévő Királyhelmecen 50 ágyas intézetet rendezett be. Erdélyben Alsószombatfán szubalpin környezetben 600 ágyas tébécés gyógyintézet működött. Tevékenységét és fejlesztését gátolta az 1916. augusztus 27-én történt román betörés. A Hivatal 1916-ban kibérelte a vasmegyei szubalpin környezetben fekvő Tarcsafürdő egy részét legénységi állományúak gyógykezelésére. Nyáron 150, télen 420 fő részére volt hely. Egy éves fennállása alatt 662 főt, főleg könnyebb tébécé-s és szívbeteget gyógyítottak, közülük 97 fő katonai szolgálatra alkalmatlannak bizonyult. A Hivatal 1916-ban megnyílt 120 férőhelyes ikervári gyógyintézete könnyű tébécés betegek kezelésére szolgált. A Magyar Vöröskereszt Egyesület rendelkezett a legnagyobb befogadóképességű termálfürdőkkel. Pöstyén és Trencsénteplic kiemelkedő érdemeket szerzett a katonák gyógyításában. Eredményeikben a természeti adottságokon és az első rangú felszerelésen kívül nagy szerepet játszott a nagyszerű orvosi és ápolói kar, a jó ellátás, a minden területen megmutatkozó tenni akarás. Az áldozatkészség legfőbb apostola a pöstyéni fürdő bérlője, a fáradhatatlan és ambiciózus Winter Lajos volt. A pöstyéni kénes-rádiumos hévforrások és iszap áldásaiban
