S. Nagy Anikó - Spekál József: Fürdőélet a Nagy Háborúban (Budapest, 2019)
Katonafürdők a hátországban
90 FÜRDŐÉLET A NAGY HÁBORÚBAN KATONAfllRDŐK A HÁTORSZÁGBAN egész sorát kellett létrehozni, ahová a katonákat betegségüknek megfelelően utalhatták. A sok amputált katona miatt égetővé vált a művégtagokkal és egyéb testrészpótlókkal való ellátás, további sorsuk is állami intézkedést igényelt. Az 1915. évi. XV. törvény megteremtette a jogi alapot. A súlyosan sebesültek utókezelésére és a csonkított katonák művégtaggal történő ellátására a kormány 1915 tavaszán létrehozta a Csonkított és Béna Katonákat Gondozó Bizottságot, ügyvezető elnökévé Dr. Klebelsberg Kuno gróf államtitkárt nevezte ki. Az elhúzódó háború, a hullámzó harcok növekvő áldozatai olyan igényeket támasztottak, amelyeknek kielégítése meghaladta a Bizottság teljesítőképességét. Ezért utódaként 1915. szeptember 15-én létrehozták a rokkant katonák gondozásának állami felügyeletét irányító m. kir. Rokkantügyi Hivatalt. Feladatai közé tartozott a rokkant katonák visszavezetése a gazdasági életbe, utókezelő gyógyintézetek, különleges kórházak és hadirokkant oktatási intézmények alapítása. 1915. szeptember 30-án a Hivatal 28 932 béna és csonkolt, 5 810 idült betegségben szenvedő katonát kezelt, 7 900 katona ügye intézés alatt állt, vagyis 42 642 fővel foglalkozott.3 1917. március 8-án a Hivatal szervezetét és hatáskörét a hadiözvegyek és hadiárvák gondozásának megszervezésére is kiterjesztve megalakult az Országos Hadigondozó Hivatal. Dr. Bókay Árpád udvari tanácsos, egyetemi tanár, a Magyar Balneológiái Egyesület elnöke is tagja volt a Hivatalnak. Az intézményrendszer kialakításának méreteit jellemzi a m. kir. honvédség egészségügyre fordított háborús kiadásainak alakulása: „1914/15-ben 337490529 korona, 1915/16-ban 623 895348 korona, 1916/17-ben 777577414 korona. Az egészségügyi szak 1915/16. évi aránylagosan nagyobb kiadásai arra vezetendők vissza, hogy a rokkantak gyógykezelésével kapcsolatos sok egészségügyi berendezés ebben az időszakban volt létesítendő’.’4 bt i Vajdonoó a, az axamjtjijapjcu tend boat]ja, a mJut-Jieat Л>1олп tend uacjijfteteüz1л><2, az ß b apostoli Ocíoéae, mint Ildiül ózdeinek eCísmeiéseie alapított dicvcje-Cvcntjclz Icíij'őbb tulajdonosa áftaf Cet} licí]i|<A mese £ bon át t ulnizo tt (látás {tőiben ' СС^вЛ CCy\oCO a fíatonai a]c.4.vc]fitji| llötüfa liá (búiban xeizeU (tiUonb cidema domeicoeüf 9\\хпЛ lútefciil Iliállittattam a saját he tü aíaixáeommaf ellátott jcCcnollféoclet. cXot’t íB indajses ten -JCHÚ fje 4. 3 UO. 4 Dr, Teleszky János: A magyar állam pénzügyei a háború alatt. Budapest 1927. Korytnicza-fürdő. Zománcozott jelvény Ápolónő. Fotó Kitüntető oklevél, 1916.
