S. Nagy Anikó - Spekál József: Fürdőélet a Nagy Háborúban (Budapest, 2019)

Hadiszezonok a fürdőhelyeken

FÜRDŐÉLET A NAGY HÁBORÚBAN

MADI52E20N0K A FÜRDŐHELYEKEN 61

Házaspár a boldog békeidőkben és a háborúban. Fotó

területeken kívül lévő fürdők közül sok felvonulási és utánpótlási vonalakra, vagy közelükbe esett. A vasúti forgalom korlátozása, esetenként szüneteltetése, a közutakat tönkre tevő állandó hadiforgalom zavarokat okozott a fürdők működésében, akadályozta látogatásukat.

A háború alatt a magyar fürdők vendégforgalma a rossznak számító utolsó békeévhez képest is jelentősen csökkent. 1913-ban még 225 636 fő volt a látogatók száma, 1914-ben már csak 170 366 fő. A visszaesés 1915-ben a háború kiteljesedése és az élelmezési rémhírek következtében folytatódott. A látogatók száma a mélypontot jelentő 124 144 főre csökkent. Innen kezdve emelkedés történt. 1916-ban

177 328-an, 1917-ben 189 541 volt a fürdővendégek száma. Hivatalos becslés szerint a látogatottság 1918-ban az 1906-os 210 314 fő lehetett, amely az utolsó békeévnél 15 322 fővel kevesebb. A növekedésben döntő szerepet játszott a fürdőhelyek átlagosnál jobb élelmezése, a lakosság alkalmazkodása a háborúhoz, az aranyhegy csúcsára felkapaszkodott újgazdagok szórakozási vágya.

A háború ellentmondásai közé tartozott, hogy sajtó 1916- tól egyre gyakrabban szálláshiányról adott hírt, miközben a látogatottság elmaradt a háború előttitől. A fürdőkön a hadsereg sok helyet foglalt el. A polgári igények gyógykúra helyett a minőség, a szórakozás és a nyaralás felé