S. Nagy Anikó - Spekál József: Fürdőélet a Nagy Háborúban (Budapest, 2019)
Hadiszezonok a fürdőhelyeken
FÜRDŐÉLET A NAGY HÁBORÚBAN | HADI5ZEZONOK A FÜRDŐHELYEKEN 57 Haditudósítók „kenyérszaporítása” nagyítóval 1917-ben. Fénykép „az élelmiszerek és egyéb elsőrendű szükségleti cikkek árát aránytalanul magas összegben megállapítani nem szabad” figyelmeztetéssel kívánták meggátolni. A könnyen kijátszható jogszabályok és módosításaik tengerében a szakemberek sem tudtak eligazodni. Visszaélésekre adtak alkalmat, amit a kapzsi emberek kihasználtak. A büntetések súlya nem állt arányban a szabálytalanság révén elért haszonnal. A gazdaságban torzulások következtek be, egyre inkább hiánygazdálkodás vált uralkodóvá. Az élelemellátás mechanizmusa árszabályozók, fejadagok, jegyrendszer és irányíthatatlan feketepiaci árak keverékéből állt. Az ellátás javítása érdekében 1915 nyarától sorra jelentek meg háborús gazdasági szervezetek (központok, bizottságok, irodák, szövetségek). 1916 novemberében Országos Közélelmezési Hivatalt hívtak életre. 1917 márciusában osztrák-magyar közélelmezési bizottság alakult a hadügyminisztériumban. Száz és száz kéz, ankét, fórum foglakozott az előnyt élvező hadsereg és a lakosság élelem ellátásával, de élelmiszert egy sem tudott termelni. Elégtelen talaj- és növényvédelem, növekvő parlag, hiányzó ipari termékek és szén, valamint kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt csökkentek a hozamok. A pótszerekkel kevert kenyér ehetetlen volt, a hadimargarin büdös, a vendéglőkben a menü silányult, az adagok nagyítóval nézve is kicsinyek voltak. A fürdő- és nyaralóhelyeken ilyen körülmények között kellett a hazai és a külföldi vendégeket, valamint a betegeket (zömében katonákat) folyamatosan, elegendő tápértékű, megfelelő választékú „egészséges eledellel ellátni'.’ A hadsereg segítségnyújtása nem volt számottevő, hiszen harcoló katonáit is nehezen élelmezte az időközben csökkentett hadiadagokkal. Ugyanakkor súlyos büntetések kilátásba helyezése mellett követelte meg beteg katonái ellátását. A szükséghelyzetben lévő fürdők a hatóságokkal, termelőkkel és kereskedőkkel fenntartott jó kapcsolattal, céltudatos szervező munkával, saját gazdaságok létesítésével és működtetésével, a belföldi fürdővendégektől megkövetelt élelmiszerjegyek, sőt élelmiszerek átvételével, a takarékos főzés receptjeinek alkalmazásával maradtak talpon. A „jó” ellátás híre külföldre is eljutott, nagy vonzerőt jelentett.
