S. Nagy Anikó - Spekál József: Fürdőélet a Nagy Háborúban (Budapest, 2019)

Fürdőhelyi romantika a boldog békeidőkben

16 FÜRDŐÉLET A HAGY HÁBORÚBAN I FÜRDŐHELYI ROMAHTIKA A BOLDOG BÉKEIDŐKBEN

Karlsbad. Csokoládé reklámképeslap

Kocsikázás Baden Badenben. Képeslap

Franzensbadi kollonád. Képeslap

Karlsbad. Porcelángyár reklámképeslap

A fürdőhelyek első közönsége (a 18. század végétől kezdődően) a nemesség soraiból került ki, a 19. század második felében megnőtt a gyógyulni, nyaralni és szórakozni vágyó polgárok aránya. A századfordulón ők népesítették be a szállodákat és a kiadó villákat. Sok volt közöttük az értelmiségi foglalkozású. A fürdőhelyek rugalmas etikettje - ivókúrák a közös kútnál, séták, társas fürdőzések, étkezések, mulatságok, kirándulások, sportolási lehetőségek - hozzájárult a polgári egyenjogúság kialakulásához.

A magyar fürdőket jórészt hazaiak látogatták, számottevő külföldi vendég Herkulesfürdőn, Pöstyénben és Trencsénteplicen időzött hosszabb ideig. Annál inkább szeretett a magyar arisztokrácia és a nagypolgárság a drága és előkelő osztrák (Gleichenberg, Baden, Bad Gastein), cseh (Gräfenberg, Karlsbad, Marienbad, Franzensbad) fürdőhelyeken, vagy a Riviérákon nyaralni.

A csehországi Karlsbadot az európai fürdők királynőjének tartották, ahol „minden nap vasárnap” volt. Koronás fők, arisztokraták, magas rangú katonatisztek, híres művészek és tehetős polgárok keresték a gyógyulást és a szórakozást. A Császárfürdőben két hatalmas festmény örökítette meg az illusztris vendégeket: Mária Terézia császárnő,