S. Nagy Anikó - Spekál József: Fürdőélet a Nagy Háborúban (Budapest, 2019)
Fürdőhelyi romantika a boldog békeidőkben
1 Fürdőhelyi romantika a boldog békeidőkben Hz 1867-ben megkötött kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia több mint fél évszázadon át Európa egyik vezető nagyhatalma volt. „Ha ma is létezne, a szabadpiaci gazdálkodás elvei szerint működve a Föld leggazdagabb országai közé tartoznék... A természet megkönnyítette az Osztrák-Magyar Monarchia lakóinak dolgát. Ha valakinek utazni támadt kedve, s pénze is volt hozzá, a határok átlépése nélkül annyiféle éghajlatot élvezhetett, amennyit egyetlen más európai ország sem kínált ugyanekkora távolságban... Vorarlberg és Bukovina, Csehország és Dalmácia között az utazó mindenféle tájat megtalálhatott, az alpesi gleccserektől a magyar Alföldön keresztül a Kárpátokig... A múlt század közepe óta rohamos fejlődésnek indult a fürdőturizmus. Az Osztrák-Magyar Monarchiát joggal nevezhetjük gyógyfürdő paradicsomnak’.’1 A Monarchia mintegy nyolcszáz, közülük Magyarország kétszáz fürdővel rendelkezett.1 2 Magyarország természeti kincseiről „csak a lelkesedés áradozó hangján” lehetett beszélni. Fürdőit a Nagy Háború előtt 1911-ben keresték fel legtöbben, több mint 300 ezren. A világégés előestéjére a fürdőhelyeken kialakult a gyógykezelés, szabadidő eltöltés, nyaralás, sportolás, szórakozás gyakorlata és divatja, elterjedt a napfény- és levegőkúra. A különleges élményt jelentő fürdőre járás életformává vált: gyógyulás a testnek, felüdülés a léleknek. A vadregényes festői környezetben, hegyek között, erdőkben megbúvó fürdőkhöz a közeli vasútállomásokról társas kocsi (omnibusz) vagy fiáker vitte a különböző rendű-rangú vendégeket. Impozáns, ISTEN HOZOTT feliratú kapu fogadta őket. Szállást pénztárcájuk szerint a fürdőházban, szállodákban, penziókban vagy alpesi ház stílusú tornyos, tornácos villákban kaptak. A fürdőélet a kútházaknál kezdődött kora reggel, zeneszó mellett. Kezükben poharaikkal együtt állt „libasorban” nemes és polgár, szolid polgárasszony, kiöltözött dáma, kacér özvegy, eladósorban lévő lányka, hozományvadász úrfi, mindent tudó törzsvendég, boltos legény és iparos. Az árnyas promenádon, vagy a fedett oszlopos csarnokban (kollonádban) sétálgatva, kedélyesen diskurálva kortyolták el gyógyvizüket. A zenepavilonnál pezsgett az élet a délutáni korzó idején is. A magyar fürdőkön cigányzene, az ausztriai és a csehor-1 Reden, Alexander Sixtus von: Az Osztrák-Magyar Monarchia. Történelmi dokumentumok a századfordulótól 1914-ig. Budapest, 1989. 2 A belügyminiszter hatáskörébe tartozó fürdó'ügyet a közegészségügyró'l szóló 1876, évi XIV, törvénycikk gyógyfürdők és ásványvizek fejezete szabályozta. Cyógyfürdó'knek tekintette az ásványfürdőket és a vízfürdőket. Az ásványfürdő elnevezés használatát pontos vegyelemzésen és szakértői véleményen alapuló hatósági engedélyhez kötötte. A vízfürdőknek „kellő mennyiségű tiszta és üde/orrásvízze/"kellett bírniuk. Statisztikai szempontból a fürdőket öt csoportba sorolták: termálfürdők, hideg ásványvízfürdők, tengeri és tóparti fürdők, magaslati gyógyhelyek, vízgyógyintézetek és szanatóriumok.
