Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánytermékek
72 DOHÁNYTERMÉKEK kés cikket közölt ezzel kapcsolatban: „A szivarkészítő lányok gyakorlottsága minden szivargyárban annyira finommá válik, hogy a szivar olvasását egyszerű belemarkolással végzik és nem hibáznak. Ezt úgy kell érteni, hogy minden leány sok időn át ugyanazon szivarfaj készítésével foglalkozik, s ugyanabból a maga készítette szivarból mindig tudja, hogy mennyit markol ki, pedig nem is számlálja meg. Az anyagmennyiség iránt ez a finom tapintó ítélő tehetség annyira megy, hogy a munkás leány, miként a kiállításon is látható volt, az egyes szivarokhoz a dohány mennyiségét a fiókból egyszerre ki tudja markolni bal kezével; ugyanazon súlyú, például у kilogramm dohányból, mindig ugyanannyi darab szivart készít és ha mérlegeljük, azt találjuk, hogy 30-50 darab mindig egyenlő súlyú, pedig hát ö nem méregeti az egyes szivarhoz a dohány mennyiségét. En Regalia Mediát méregettem, s 20-20 darabnál sohasem találtam súlykülönbséget. A szortérozó lány a dohánylevél minőségét pusztán tapintással meg tudja becsülni, s azt mondja, hogy »az már az ujjábán van«.” A korabeli újságcikkek és a fogyasztói vélemények alapján a magyar gyártmányok világszínvonalúak voltak. Ezt nem csak belső tartalmukkal, de külső megjelenésükkel is elérték. A drágább szivarmárkák kizárólag cédrusfa-ládácskákba voltak csomagolva, melyeket kívül-belül ízléses, dús aranyozással nyomtatott grafikák tettek még kívánatosabbá. 1872. október r-től volt kapható a Regalitas I. és II. száz darabonként 7,30, illetve 6,40 forintért. Egyidejűleg a Yara és a Yara Trabuco szivarok nagybani eladási árát felemelték, „míg azok darabonkénti eladási ára érintetlen maradt.” 1875-től drágulás következett, melyről a Debreczen-Nagyváradi Értesítő így számol be: „A dohányé gyedárus ág nem előnyére iktathatjuk be, hogy a szivaráruk tetemesen felebb árusíttatnak eljul. i-töl kezdve. A minőség a régi marad.” 1887-től, először csak a fővárosban lehetett kapni az új Regalia Favorita szivart, 50 darabonként 5, 200 darabonként 21 forintos áron. 1890-től a Regalia de la Reina és a Princesas szivarok esztétikusakban, névnyomatos színes papírgyűrűcskékkel ellátva lettek kaphatók. 1894-ben kilenc fajta különlegességi szivart (Regalia de la Reina, Princesas, Elegantes Flor, Prensados Flor, Cilindrados, Sport, Tom Pouce, Vevey Especial és Virginia Especial) kivontak a forgalomból. 1897-től új termék volt a Brasil Virginia 100 darabos dobozban 4 forintért, majd 1903-tól a Rosita és az 5 darabonként kartondobozba csomagolt Delicias. 1905 végétől négy szivarfaj a korábbi százas helyett már 25 darabos dobozban is forgalomba került.
