Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánytermékek
DOHÁNYTERMÉKEK 65 esifflMWw-jj, SS ÉGI LEGFINOMABB HERCZEGOVINAI 100 gramm. pipadohány áraSSkr rííf^ doháét ■fyi “ ^g^sségi ceöj , LEGFINOMAÖB HERCZEGOVINAI pipadohány aralfrUOKr. ’ ^'■^CfiSSÉGI ©3^ FINOM PURSICSAN 125 gramm pipadohány áralfrt.lí) kr. кшв1ЯШ@Ё neki, hazafias resignatióval (...) elpipáljuk.” 1889 tavaszáig sem változott a helyzet: „Tisztelt Szerkesztő úr! Valóban példátlan szekatúrának vannak kitéve azok, akik az állam által áruitatott szűz magyar dohányra vannak útalva.” 1890-től, az addigi 32 grammos csomag mellett bevezették a 100 grammos Kapadohányt is, mely 13 krajcáros árával nem csak a legolcsóbb, de egyben a leggyengébb minőségű is volt, az elnevezés nem hiába gúnyneve még ma is a rossz és erős cigarettának. 1898-tól a Dohányjövedék megreformálta termékeit: megszűnt a Kiváló Finom Erdélyi és a Szűzdohány, de ezek helyett számtalan új márka jelent meg. A sok hasonló elnevezés kicsit kusza választékot eredményezett: Válogatott Rétháti, Válogatott Ersekújvári, Válogatott Szent-Andrási. Eddig világos. Aztán: Kiváló Finom Kerti rövidre vágott (ezen belül: Muskatály, Szent-Andrási, Faddi, Verpeléti, Rétháti), és hoszszúra vágott Erdélyi. Hogy e temérdek fajta között volt-e számottevő eltérés, azt talán csak a legszorgosabb pipázók tudták volna megmondani, mindenesetre a kínálat láthatóan bőséges volt. _L I Dobánydobozok az 1880—1900 közti időszakból
