Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)

A hazai dohánygyártás kezdete

A HAZAI DOHÁNYGYÁRTÁS KEZDETE 23

Medetz József dohánygyáros portréja - Szignó: Barabás, i860 körül

el. Egy 1847. május 27-én keltezett, Walzel Ágost Frigyes pesti kőnyomdájában készült, allegorikus képekkel díszített dekoratív oklevél szerint a harmadik országos iparműkiállításon Medetz szivarjai jutalomként a „nagy ezüst érdempénz”-t nyerték el. Az oklevelet Wargha István (1818-1876)

választmányi aligazgató és Kossuth bizalmasa, Csanády Ferenc (1815-1861) jegyző is kézjegyével látta el. Érdekesség, hogy Kossuth egy 1846. november 27-i, Csanádynak szóló leveléből kiderül, ő maga is Medetz vevői közé tartozott.

Kunig József (Medetz apósa) burnótokból évi 4000 mázsát, szivarokból hatmillió darabot gyártatott.

Nevezetesek voltak még Báron Jakab, Bruck Móric, Buresch György, Eberführer Mátyás, Enderes Kristóf, Frankendorffer Pál, Goldi Jeromos, Gschwindt Mihály, Gyurkovits Ignácz, Elirsch Ignácz, Hónig Mátyás, Hulka Vince, Krenner Károly, Martiny Keresztély, Rottenbiller Fülöp, Singer Lipót, Staffenberger János, Weixelbaum József gy&xzx is, melyekben főként szivarok készültek.

Nagykanizsán Spanier Ferdinánd cége mindig újabb és újabb különlegességekkel lepte meg fogyasztóit. Hollandiában tanulta ki a mesterséget, és annak minden titkát ismerte. Temesvárott a Kraul-féle gyár volt nagyobb jelentőségű, Kasssán Schmidl János évente száz mázsa jobb minőségű burnótot készített, amelyeket általánosan kedveltek.

Nevezetes volt továbbá a gyallai (ma Hurbanovo, Szlovákia), szentandrási (ma Liptószentandrás, Szlovákia) és Kovács J. rigyácsi üzeme (ma Rigyica, Szerbia). Kiváló termékeik miatt nagyhírűek voltak még a fiumei (ma Rijeka, Horvátország) gyárak is, itt körülbelül 50 iparos összesen 250—300 munkással évente 21 millió szivart, 40 tonna burnótot és 28 tonna pipadohányt készített. A helyi igények kielégítése mellett a „felesleget” tengeri úton Isztria és Krajna tartományokba és Triesztbe csempészték. Egy 1846-os forrás szerint a szombathelyi Pachofer Gyula „szivarai a védegylet előtt is nagy kelendőségre leltek Bécsben; azóta pedig a rendeléseket alig, csak alig képes teljesíteni.”