Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Kihúzzuk a gyufát!
170 KIHÚZZUK A GYUFÁT! A GYUFA GYÁRTÁSA MAGYARORSZÁGON A dörzsgyufa 1820 körüli megjelenésével világszerte megalakultak az első, később nagy sikert elérő gyufagyárak (a Lundström, a Coigent Pere & Fils, a Bryant and May stb.). 1834-ben nyílt meg az első magyarországi dörzsgyufagyár, Zucker László üzeme. Ezt később számtalan kisebb-nagyobb gyár követte, de az első világháború után ezek java része bezárt, és a budafoki, kecskeméti és szegedi fedezték az ország gyufaszükségletét. Az első, speciális gyufaipari gépek — furnérhasítók, szálvágók, masszaőrlők — az 1850-es évektől jelentek meg, ami lehetővé tette a korábbi manufaktúrák helyett a nagyipari előállítás elterjedését. Az új gyufagyárakat már mind ilyen gépekkel szerelték fel, melyek néhány óra alatt gyufaszálak millióit voltak képesek előállítani, ezzel szemben ezek megjelenése előtt még minden szálat kézzel farigcsáltak a munkások. A sok kisebb-nagyobb egykori hazai üzem közül mindenképp említésre méltó a győri gyufagyár. Neubauer Károly és Goldschmid Ignác 1860-ban Győr-Újvárosban, a Festő utca 38—39. számú házban „gyúszergyárat” szándékozott alapítani. Kérvényükkel megkeresték a városvezetést, előadva, hogy a bérelt két kamrahelyiség a Rábcára nyílik és boltozattal van ellátva, így tűzvédelmi szempontból a két kiszemelt helyiség megfelel. A városi tanács helyszíni szemlét tartott, majd elutasította a kérvényt. Neubauer hét év múlva próbálkozott ismét, amikor végre megkapta az engedélyt. Bár nem indult erős tőkével és bank sem finanszírozta a beruházásokat, Neubauer az alapításától kezdve az üzletmenettől függően, szakaszosan bővítette, fejlesztette gyárát. Mindig lépést tartott a piac igényével és a konkurenciával, széles volt a választék minőségben és színben egyaránt. Magyarországon először itt készült biztonságos svéd gyújtó, emellett keresettek voltak még a Nemzeti, Fehér Mikádó, Ripsz (kén és foszfor nélküli paraffinozott), Barna svéd, Kénes, Kakas szalongyufa, Baross, Luxus és Mentő nevű gyufák. Utóbbinak tiszta hasznából a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület öt százalékot kapott. Neubauer gyufacímkéi színesek voltak, képek tarkították, szellemes szöveggel, a kornak megfelelő ízléssel készültek. 1870-ben gróf Viczay Héder a Győrvidéki Gazdasági Egyesületben jelentést tett a gyufagyárról: „Neubauer Károly gyufagyárának a házigazdaság körül majd’ nélkülözhetetlen gyártmányát kitűnő jónak és minden bel- és külhonban készítettnél olcsóbbnak tapasztalva azokat az egyesületi tagoknak, valamint a fogyasztóközönségnek figyelmébe ajánlomEbben az évben mindössze 30 munkást foglalkoztattak, meglehetősen egyszerű körülmények között. A századfordulóra a munkáslétszám 150 fő körül mozgott és a gyár napi termelése 200000 doboz, azaz 15 millió szál gyufa volt, ráadásul nagyjából ötven különböző fajta. A megtermelt érték közel 200 000 forint volt éves viszonylatban. A kezdetekben a gyárak még nem a ma ismert kartondobozba csomagolták a gyufaszálakat, hanem a kis dobozkák is vékony faháncsból készültek. Ezt fatörzsből egy hámozógép egybefüggően állította elő, szalag alakjában. A kész szilánkot osztályozógép vágta a megfelelő méretre, majd hajtogatógép készítette el a dobozt és ragasztotta rá a címkét. A gyár zökkenőmentes működése megkívánta, hogy folyamatosan 5—6 millió üres doboz álljon készenlétben. A kénes gyufákat nem fadobozba, hanem papírhüvelybe csomagolták. Ahhoz képest, hogy egy gyufa milyen kicsi, a gyár anyagszükséglete egy évben meglehetősen nagy volt: 200 kocsi hasábfa, 150 kocsi rönkfa, Г2 kocsi szalmapapír, 12 vagon kén, 3 vagon színes papír, 3 vagon keményítő, 2 vagon klórkáli, 3 vagon enyv, 500 kg anilinfesték, továbbá még ro vagon egyéb vegyészeti anyag és festék. A gyufagyárak közötti verseny élesedett Magyarországon, a hazai üzemek megszámlálhatatlan féle és fajta gyufát gyártottak. Ebben a versenyben kellett megállnia a helyét a Neubauer Károly és Fia cégnek, mely bármennyire is modern volt, sem nagyságrendben, sem fejlettségben nem állt egy szinten az élenjáró magyar gyárakkal. Az alapító halála után több tulajdonosváltás és vita is ne-
