Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Formás pipatestek
162 FORMÁS PIPATESTEK A Bulldog pipa robusztus, akár a névadója. Feje, mint két egymásra fordított csonkakúp, eleinte szélesedik, aztán szűkül, de a fej szélessége és magassága mindig egyforma. Legnagyobb átmérőjén körkörösen futó, egy vagy dupla metszés van vágva. A nyak a fej méreteinél nem hosszabb, a szár pedig folyamatosan elcsúcsosodik, sok esetben mindkettő szögletesre van csiszolva, nagyjából rombusz keresztmetszetűek. Könnyen szájban tartható forma, de rövidsége miatt a füstje forró, ezért óvatos technikát igényel. A kupakos pipák az utcán való dohányzáskor tesznek jó szolgálatot, mert szeles időben a hagyományos pipában már egy kisebb fuvallat is könnyen felizzíthatja a dohányt, ezzel növelve a füst hőmérsékletét, ami nem csak kellemetlenül csípős füstöt eredményez, de a pipafának is árt. A lezárható kis fémkupak alatt viszont békésen parázslik a dohány, fitytyet hányva az időjárás viszontagságaira. Talán már ez a — koránt sem teljes — kis felsorolás is enged annyi betekintést a pipák világába, hogy lássuk, a formák, méretek, anyagok és technikai megoldások kombinálásának köszönhetően gyakorlatilag végtelen különböző féle pipa készülhet. Aztán ezekből ki-ki megleli a kedvére valót vagy a szokásaihoz legjobban illőt. A formás kis pipatestek nem csak a kezet, de a lelket is átmelegítik, illatos füstjüket még a nemdohányzók is jobban elviselik, vagy éppen kifejezetten szeretik. Viszont a „szaglászók” kedvére tenni az aromás füsttel egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. KESERÉDES PIPAFÜST Amekkora örömöt jelent egy gyakorlott és megrögzött pipásnak a füsteregetés, épp annyira kedvetleníthet el egy lelkes kezdőt. A külső szemlélő számára látszólag egyszerű pöfékelés megannyi bonyodalmat rejt, és számtalan apróságon múlik: sikerrel jár-e a rágyújtás, és élményt vagy pedig bosszúságot és csalódást fog-e okozni. A cigaretta parazsa is kialudhat, ha nem juttatjuk folyamatosan friss oxigénhez, vagy ha vastagabb, szinte fás szárdarabot rejt a dohányvágat, de ezektől eltekintve szívása különösebb szakértelmet nem kíván. Teljesen más a helyzet egy pipa esetében. Sokan a különleges látvány és az illatos füst miatt próbálkoznak meg a pipaszívással, de ez a kísérlet kellő türelem és kitartás hiányában könnyen kudarcba fulladhat. Eleve rossz döntés bemenni egy üzletbe, és találomra, szín, alak, egyszóval külső szimpátia alapján dönteni egyik vagy másik pipa mellett. Szerencsére vannak kifejezetten pipás szaküzletek, ahol segítenek a kezdőknek kiválasztani a számukra legmegfelelőbb fajtát. Már a vásárlás során is akadnak olyan támpontok, amik megerősíthetnek abban, hogy jól döntünk—e vagy sem, de azért mindenképpen javasolt a konkrét cselekedetek előtt egy kis szakirodalmat olvasni, vagy internetes fórumokon tapasztaltabbakkal szóba elegyedni, tanácsot kérni. Fontos minőségi fokmérője egy jó pipának, hogy használaton kívül a szára könnyed, csavaró mozdulattal elválasztható a pipatesttől. A legkisebb erőltetés is a részek sérülését okozhatja, azonban az ide-oda lötyögő, laza szár ugyanolyan rossz, mint a túl szorosan illeszkedő. Pipát meleg állapotban szétszedni főbenjáró bűnnek számít! A csutora végének kialakítása is fontos szempont, hiszen a dohányos ezt veszi a szájába, és a túl vastag vég ugyanúgy kényelmetlen lehet, mint a túl vékony. Ha sikerült egy jó kialakítású pipát vásárolni, akkor kezdődik a kálvária, és jön az első buktató. Ugyanis az újonnan vásárolt pipát először is be kell járatni, és ez könnyen lehet az a pont, amikor a kezdő pipásnak el is megy a kedve az egésztől. Nem csupán a rágyújtás nehézkes, kezdetben a dohány folyton kialszik, újra kell gyújtani. A gyakorlatlan szívási technikától - ha túl hevesen pöfékelünk, azon igye-Hagyományos pipaszurkáló
