Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Formás pipatestek
160 formás pipatestek Minden bizonnyal ez az egyetlen pipafajta, mely a használat során egyre értékesebbé válik, hiszen egy gyönyörű, barnára szívott tajték minden gyűjtemény méltó dísze lehet. A tajték jó alakíthatósága mellett azért is lett annyira keresett a pipázók körében, mert az anyag - szerkezetéből kifolyólag — több praktikus tulajdonsággal bír. Porózus, így magába szívja a kondenzátumot (lecsapódást) és a kátrányt, így jellegzetesen száraz, hűvös, kellemes füstöt ad. Mivel nem, vagy csak kissé veszi át a dohány ízét, ideális kóstolópipának, azaz több eltérő ízű dohány is szívható belőle. Ráadásul a gyökérpipákkal szemben nem kell hosszasan pihentetni, sőt, igényli is a gyakori használatot. A pipaszárban egy hosszú, keskeny csatorna fut, amit nehéz lenne egy tömbből kifaragni. Ezért faragás helyett a pipaszárat inkább öntik, így anyaga általában eltér a pipafejétől. A pipaszár olyan, könnyen formázható anyagokból készülhet, mint a bakelit, ebonit, lucit vagy puha műanyag. Kevésbé gyakori a nádból, bambuszból vagy kivájt fából készült pipaszár. Régebben a drága pipák szárát borostyánból készítették, de ez manapság már ritka. A Vasárnapi Újság egyik 1878-as cikkében a pipaszárat okolják egy halálesetért: „egy gyermek, kinek apja egy ócska fa pipaszárt adott kezébe játékszerül, hogy azon át szappanbuborékokat fuvjon, a játék után alig egy óra múlva megbetegedett, álomkórba esett, nagyon elhalványodott s négy nap múlva az ócska pipaszárba beévődött nikotin által megmérgezve kimúlt. ” A dohányfüstös évszázadok során szinte határtalan fantáziával születtek az újabb és újabb pipaformák, hiszen e kedves, naponta többször is kézbe vett tárgynál nem elég csupán a funkció, fontos az esztétika is. A megszámlálhatatlan méret és alak ellenére idővel leszűkült a kör annyiban, hogy kitűnt, mely fajták váltak be igazán a dohányosok körében. Azzal, hogy egyes típusok általánosan kelendővé váltak, míg másikak inkább csak egyedi darabként ritkaságszámba mentek, lassan a pipametszők is etalonként kezdtek tekinteni bizonyos fajtákra. Ezek tulajdonságait formatáblázatokban rögzítették, és onnantól ezeket a sablonokat követték. Ma a leghíresebb ilyen etalon a Dunhill és a Savinelli cégé. Talán a legismertebb és legnépszerűbb a Billiard forma, mely sok másik típus alapját is képezi. Ennél a pipa feje egy arányos henger, ahol a fej magassága nagyjából a nyak hosszával egyezik meg. Szára kör keresztmetszetű, és a vége felé csúcsosodó. Viszonylag nehéz hosszabb ideig a fogak közt tartani, és az egyenes szár miatt aránylag könnyen juthatnak a dohányos szájába nem kívánatos darabkák. Két altípusa a chimney (kémény), amelynél a fej kicsit magasabb, illetve a pót (fazék), ahol alacsonyabb. A bent név eredetileg a Billiard hajlított szárú változatára volt használatos, de már minden olyan pipára alkalmazzák, amelynél a fej és a nyak szimmetriavonalai egymással 90 foknál kisebb szöget zárnak be. Tovább részletezve a hajlítottság mértékét: a sémi bent esetében sokszor csak a csutora ívelt, de az is csak kis mértékben, a quarter bent 30 fokban, a half bent 45°-nál nem nagyobb, a full bent viszont 45°-nál is erősebb szögben hajlított nyakat és szárat jelöl. Utóbbi, a görbület miatt kényelmesen felfekszik az ajakra, a kezeket így szabadon hagyva, ezért ideális dolgozó- vagy sétáló pipa. — Szintén közismert típus az Apple, amelynél a fej gömbölyű, tömzsi, akár egy alma, magassága azonos az átmérőjével, de semmiképp nem nagyobb annál. Alakja miatt kényelmesen kézbe simuló, és mivel fala is meglehetősen vastag, nem is forrósodik át könnyen, így az átégés veszélye is kisebb. Hátránya, hogy súlya valamivel nehezebb egy hasonló méretű, ám más formájú pipánál. A Prince pipák névadója Viktória királynő fia, Albert walesi herceg, a későbbi VII. Edward király (1841—1910). Jellemzőjük az enyhén hajlított szár és a kisméretű, lapított Apple-formájú fej. A Prince pipák eleganciát, könnyedséget sugárzanak vékonyságukkal, kecsességükkel. Az Author (írói szerző) tulajdonképpen egy testes Prince-nek mondható: nagyobb, lapítottabb, gömb alakú fejjel, vastag fallal és nyakkal, és ehhez a robosztus formához passzoló tömzsi szárral.
