Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)

A trafik

152 A TRAFIK

Tuszkay Márton (1884-1940) plakátja, 192s

ja, kirakata is volt, benne az üzlet kínálatának ízelítői, a legkedveltebb és a legújabb dohánytermékek. Rendszeresen rendeztek kirakatversenyt, a legötletesebben, legízlésesebben berendezett vitrinek alkotói díjat és elismerést kaptak, nevük és üzletük képe — kollégáik okulására — bekerült a Dohányárusok zsebnaptárába is.

A trafikba az utca felől általában tömör, kétszárnyú faajtó nyílt. Amint a hajnali nyitáskor kitárultak az ajtószárnyak, felragyogtak a belső felükre erősített színes, zománcozott vaslemez reklámtáblák, a legújabb termékeket hirdető kis ragaszok és a legfontosabb információkat, távbeszélő-számokat felsorakoztató kis táblák.

A trafik belsejére szigorú előírások vonatkoztak. A téli, fűtési időszakban a kályhára bevizezett rongyot kellett tenni, amely biztosította az üzletben a magas páratartalmat, így a dohány nem száradt ki. Akkoriban persze nem léteztek modern, aromazáró és a kiszáradást megakadályozó csomagolóanyagok, a dohányok, cigaretták legtöbbje egyrétegű papírcsomagban került ki a gyárból. Csak a drágább már-A Ganz gyár bejáratánál (fent) és a Thököly úton (lent), 1925 körül