Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohányárut karácsonyra!
dohányárut karácsonyra! 143 Ezek a szokásos 20, 50, 100 darabos csomagolási egységektől eltérően 21, 62, 65, 80, 89,120,150 vagy 164 darabos dobozkák voltak, és a gyártók a cigarettázók mellett természetesen a szivarosokról sem feledkeztek meg. A Mintagyűjtemények tetszetős dobozait neves grafikusok és iparművészek tervezték az adott kor divatjának, stílusirányzatának megfelelő ízléssel. E termékek dobozaik, darabszámúk miatt is egyediek voltak, de a legnagyobb különlegességük, ahogy elnevezésük is jelezte, a tartalmukban rejlett. A Jövedék legjobb minőségű dohánygyártmányainak kis gyűjteményei voltak, ezeket általában 5-10 féle szivarból vagy cigarettából állították össze, és Szivar- illetve Szivarka-mintagyűjtemény néven hozták forgalomba. 1905. december 20-tól volt kapható 20 koronás áron egy 90 darabot tartalmazó szivar-mintagyűjtemény Senoritas, Regalia Favorita, Operas Especial, Trabucos Especial, Prensados, Medianos, Regalia Media, Portorico Especial, Galanes, Delicias és Damas szivarokból és 5 koronáért egy szivarkamintagyűjtemény La Fleur, La Favorite, Princesas, Ghiubek, Ibis, Sphinx, Khedive és Dames cigarettákból. Természetesen ezekhez a termékekhez is készült reklám-Ezzel kapcsolatos élményeit örökítette meg Márai Sándor Egy doboz Coronas című novellájában. Ez a kis románc karácsony délutánján kezdődött, az is lehetne a címe, hogy karácsonyi ének, olyan egyszerű és megható. Szóval, nekem a dohányneműekkel határozottan pechem van. Karácsony előtt néhány nappal a Magyar Kir. Dohányjövedék kibocsátott egy „mintadobozt”, ízlésesen összeállított hatvan különféle magyar szivarkát. Volt abban minden, s öt pengő negyven fillérbe került. Drágának elég drága volt, de a Dohányjövedék ismeri a magyar szivarkás publikumot - már az, hogy drága, ok arra, hogy elkapkodják. Magam is kapkodtam utána, valaki megkért, hogy vásároljak részére egy dobozt ebből a gyönyörű kollekcióból; a dobozt megvettem, hazavittem, de olyan kívánatos volt a sok szép, különféle cigaretta, hogy szórakozottan rágyújtottam egyre, aztán oda se figyelve, mert előttem állott, s különben is ki figyel az ilyesmire? estére szépen elszívtam a megbízásból vásárolt mintaszivarkákat. Nem baj, gondoltam, amikor bűnömet és az üres dobozt észrevettem: reggel veszek egy új dobozt. S másnap reggel beállítottam a trafikosomhoz, és kértem egy doboz mintaszivarkát. Mintaszivarka nincsen, felelte büszkén a trafikos. Egész Pesten nincsen több mintaszivarka. Felhördültem ijedtemben, rohantam a szomszédos trafikba, ott se volt mintaszivarka, amit a Dohányjövedék csak korlátozott példány számban adott ki, kézjeggyel és famentes dohányból. Harmadik, negyedik, ötödik trafik, sehol nincs mintaszivarka. Most már bosszantott a dolog, mert az ember tartsa meg, ha ígér valamit, s ne szívja el könnyelműen azt a mintaszivarkát, amit másnak vásárolt. Erre kitaláltam azt, hogy nincsen semmi baj, a szép doboz hiszen megmaradt, megvásárolom az összes magyar szivarkaneműeket, s újra megtöltöm a dobozt, végre is a Magyar Kir. Dohányjövedék se csinált egyebet, s amit ö tud, azt még én is tudom. Bementem tehát a Belváros szélén egy különlegességi trafikba, s azt mondtam a trafikosnak:- Adjon az összes magyar szivarkafajtából egy-egy dobozt. A trafikos megörült a rendelésnek, s kaptam az összes magyar szivarkafajtából egy-egy dobozt: Memphist, Triumphot, Coronast, Novarát, s tudom is én mit még, szóval mindet, ami volt. Aztán egy cédulára felírtak, hogy Memphis ennyi, Coronas ennyi, összecsomagolta, fizettem, és büszkén hazamentem. Otthon kinyitom a csomagot, s látom, hogy hiányzik a doboz Coronas, egy drágább fajta cigaretta. Utánanézek a számadásban, látom, hogy lefizettem a Coronast. — Ejnye — mondom bosszankodva —, a trafikos kifelejtette a csomagból a doboz Coronast. Ezzel lélekben le is zártam az affért, s megcsináltam a mintadobozt sok csínnal és kézügyességgel, mert rajongok a könnyebb házi munkáért. Coronas persze nem volt az én mintadobozomban, ebben különbözött az én művem a Dohányjövedék művétől, ez volt nálam az egyéni vonás. Aztán átadtam a hamisított mintadobozt annak, aki kérte, s elfelejtettem az egészet. Ahogy a trafikos elfelejtette a doboz Coronast, úgy felejtettem én el az egészet. De csak annyira. Ez a románc első része. Mert úgy egészen mégsem felejtettem el ezt a doboz Coronast. Az emberben rágnak néha az ilyen apró veszteségérzések. (...) Három nap múlva a Belváros szélén jártam, a különlegességi trafik előtt. Rögtön eszembe jutott az egész dolog, bementem,
