Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Európai átitatódik dohányfüsttel
Európa átitatódik dohányfüsttel 13 tő, aki Medici Katalin francia királyné kínzó migrénjének enyhítésére ajánlotta a dohány használatát. A fejfájás elmúlt, Katalin pedig megelőzésképp boldogan tubákolt továbbra is. Nicot iránti tiszteletből Jaques Dalechamps (1513-1588) francia botanikus 1586-ban a Herba nicotiana nevet adta a növénynek, és ezt az elnevezést a későbbi kor nagy botanikusa, Carl von Linné (1707—1778) is átvette. így lett a növény hivatalos latin elnevezése Nicotiana tabacum, és szintén innen ered a vegyületet jelölő nikotin szó is. II. Fülöp (1527-1598) spanyol király parancsára Hernandez de Boncalo, orvos és botanikus hozta az első dohánymagvakat Európába 1559-ben. Ezeket a Toledo környéki Cigarrales (Kabócás) földeken ültették el, mely nevét onnan kapta, hogy a kabócák gyakran elözönlötték. Mondhatni, itt kezdődött meg az európai dohánytermesztés, és a terület neve és a későbbi spanyol cigarro, cigar és cigaretta szavak szembetűnő hasonlósága nem véletlen. A korabeli füveskönyvek még csak dísz- és gyógynövényként említik, de a nagy tengeri kereskedelmet bonyolító Angliában és Hollandiában elvétve már dohányoztak is az emberek. Itáliába Girolamo Benzoni (k. 1519—1572), történész és utazó vitte, aki ki nem állhatta a dohányfüstöt, de a gyógynövény magjait mégis terjesztette. 1561-ben a pápai követ, Prospero Santacroce (1514—1589) magának a pápának adta át a magokat, így az új növény hamarosan már a Vatikán kertjében is virágzott. Ázsiában a portugál hajósok terjesztették el az új szokást: először a Fülöp-szigetek lakóit ismertették meg vele, majd onnan és párhuzamosan Indiából került Japánba és Kínába. A portugálokhoz hasonlóan az angol felfedezők is a 16. században találkoztak először a dohányzással, mégpedig a floridai bennszülötteknél. Akkor még azt gondolták, hogy ezzel a szokásukkal az éhségüket csillapítják. Sir Walter Raleigh udvari író, költő (k. 1552—1618) megbízást kapott I. Erzsébet (1533—1603) angol királynőtől, hogy új földrészeket A legkorábbi ábrázolás egy pipázó férfiról - Anthony Chute, суру Frederick William Fairholt - Raleigh ’s first pipe in England, i8pp fedezzen fel, és azokon gyarmatokat alapítson. Az amerikai partok mentén haladva jutottak a hajósok Virginiába, ahonnan Raleigh nagy mennyiségű dohányt hozott magával. Érdemei elismeréseként a királynő számos udvari és katonai méltósággal tüntette ki. A Virginiában ott maradt utazóknak ugyan elsőre nem sikerült a gyarmatalapítás, de ottlétük alatt megfigyelték, sőt ki is próbálták a dohányzást. Másfél év alatt annyira hozzászoktak, hogy már visszatérésük után sem mondtak le róla. A pipával a szájukban partra szálló tengerészek óriási feltűnést keltettek, és Erzsébet történetírója meg is örökítette azt a félelmetes és döbbenetes látványt, ahogy a férfiak orránszáján dőlt a füst. Raleigh is ekkor kezdett dohányozni, és éppen egy pipa szívása közben jutott eszébe, hogy ez a növény beláthatatlan nyereséget hozhatna a számára. Rövidesen szinte az egész udvar rászokott a dohányzásra, amit Erzsébet megtűrt ugyan, de a templomban határozottan megtiltotta a burnótozást. Aki mégis élt vele, attól az értékes szelencét elkoboztatta. A nyirkos-ködös szigetországban rövid időn belül rengeteg hívet szerzett a füsteregetés. A pipázás egyszeriben divat lett Londonban, a színházak nézőterén vígan füstölt a közönség, a fogadósok a megrendelt sör mellé pipát is feltálaltak, sőt a sörházak mintájára külön dohányzóhelyek nyíltak, ahol a pipa kézről kézre járt a társaságban. Dohánykereskedők nyitották meg üzleteiket, ahol a vásárlók rögtönzött oktatásban is részesültek, hogy kitanulják, hogyan kell a dohánnyal bánni. A sors furcsa fintora, ami sokat elárul az emberi természetről is: a dohány jóval előbb terjedt el, mint a szintén az Újvilágból származó burgonya és paradicsom, amelyekkel szemben sokáig bizalmatlanok voltak az emberek, így fogyasztásuk csak száz évvel később vált általánossá.
