Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Európai átitatódik dohányfüsttel
Európa átitatódik dohányfüsttel 12 Ma el sem tudnánk képzelni egy dohányzás nélküli világot, annak ellenére sem, hogy az utóbbi években ennek elérése érdekében - főként az európai országok - egyre határozottabb lépéseket tesznek. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: már törvények határozzák meg, mely helyeken tilos rágyújtani, hogyan nézzen ki a dohánytermékek csomagolása, a gyártmányok ára mekkora adóterhet tartalmazzon. Valaha persze teljesen füstmentes volt az öreg kontinens, de ennek egyetlen, prózai oka az volt, hogy akkor még nem ismerték a dohányt Európában. Viszont megjelenésével egy gyakorlatilag megállíthatatlan folyamatot indított el. Ahogy a magyar javasasszonyok körömvirággal, levendulával és egyéb, ezeknél sokkal misztikusabb (nak titulált) kenceficékkel gyógyítottak, ugyanúgy minden népnek megvolt a saját, megfigyelések és tapasztalatok nyomán kialakított házipatikája. Ez modernkori tabletták és szintetikus anyagok híján kivétel nélkül a természetből vett anyagokon, elsősorban növényeken alapult. Felesleges is lenne csodálkozni azon, hogy más kontinenseken is ismertek ilyen gyógyító növényeket, még ha nem is pont ugyanazokat, mint máshol. És mivel ahány ház, annyi szokás, a szerek felhasználási módja is eltérő volt, ráadásul máshol esetleg a gyógyítót nem javasasszonynak, hanem sámánnak nevezték, ami csupán elenyésző eltérés. Ilyen gyógyító növény volt az ősi Amerikában a dohány is, amivel nem csak fájdalmat csillapítottak, de nagy menynyiségben fogyasztva, hódító hatását kihasználva a varázsló szertartásokban is alkalmazták. Nem mellesleg, az ég felé szálló füst az istenekkel való összeköttetést is elősegítette. A nagy földrajzi felfedezések idején csodálkoztak is az európai hódítók, akik először léptek az addig ismeretlen kontinensre: orrukon-szájukon füstöt eregető emberekbe botlottak mindenütt. A kezdeti megbotránkozást és az ördöggel való párhuzamvonást legyőzte az emberi kíváncsiság: rövidesen a távoli utazók maguk is kipróbálták a helyi szokást, melyet sokan rövid idő alatt meg is kedveltek. Visszatérve az Óhazába, sorra hozták magukkal a vásárfiát: a paprikát, paradicsomot, burgonyát, kukoricát és persze a dohányt. Felsorolhatatlan mennyiségű új növényfaj érkezett így Európába, de talán egyiknek sem lett akkora gazdasági jelentősége, mint a dohánynak. Az biztos, hogy mind közül a legtöbb vitát az illatos barna levelek okozták. Felhasználásuknak a maják által cikar-nak, azaz füstölésnek nevezett módját Kolumbusz (1451-1506) felfedezőtársai — Rodrigo de Jerez és Luis de la Torre spanyol matrózok - ismertették meg Európával 1493-ban. Jerezt az Inkvizíció boszorkányság vádjával bebörtönözte, mivel csakis az ördögtől származhat az a képesség, hogy az ember a szájából füstöt eresszen ki. A sodrott dohány meggyújtás utáni elszívását először a spanyol misszionárius, Bartolomé de las Casas (1484—1566) mutatta be 1527-ben, az Historia de las Indias című művében. 1535-ben a szintén spanyol történész és író, Gonzalo de Oviedo у Velázquez (1478-1557) Historia general de las Indias című tanulmányában részletesen leírta a növényt és annak használati módjait. Az új szokás értelemszerűen először a tengerészek körében terjedt el, akik a hosszú és unalmas utakon ezzel múlatták az időt. A velük tartó misszionáriusok persze dorgálták őket a füsteregetésért, a matrózok viszont kijelentették, hogy most már lehetetlen leszokniuk róla. A dohány európai elterjedése, mint mondtuk, Franciaország portugáliai nagykövetének, Jean Nicot-nak köszönhe-Johannes Neander - Tabacologia, 1626 íúm4-------Tab ac í Ji’u N í coti an ae; 'A ledicoi TtmMiafr^cRmaccuüat. j^velO. Cju.< outDaratio ct yjus’iru | о пгтЦНхгте coifxnis C0 Futnám mcoiitotltS/Ov )f? ££&&£>< do/u/anemVSra/fti-euni,'стопим, 'mwv. , L uqdunC^~^4Íata ixrrum JX vjncinú Isaaci y^/mtijícfibmia7ípocqtTMhi\ ANNO
