Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Nikotinmentesítés
Nikotinmentesítés 125 megszokott volt, de nem is gondolnánk, hogy ugyanez a termék volt orvosság a szédülésre, torokkaparásra, köhögésre, de még a fogpanaszokra is. Általánosan divatos volt az egyes termékeket az egészégre gyakorolt kedvező hatásúként reklámozni. A Dohányárusok Közlönyének egyik nyári száma 1938-ban aggódva félti a trafikosokat a nyaralási időszak bevételcsökkenései miatt. Az egyik probléma, hogy a vevője által otthonhagyott trafikos elesik a megszokott bevételtől, hiszen a vásárló átmenetileg az üdülőhelyen fog dohányboltba járni. Ha jár majd egyáltalán. Ugyanis a lap szerint, aki nyaralni megy, hogy leromlott egészségét feljavítsa, a gyógyulás és feltöltődés céljából kevesebbet vagy egyáltalán nem fog dohányozni, ami tarthatatlan állapot. A jó trafikos feladata, hogy az ilyen „betegeknek” a gyógy- és üdülőhelyeken kifejezetten ajánlja a nikotincsökkentett termékeket, melyeket a nyaralók a legnagyobb nyugalommal fogyaszthatnak regenerálódásuk alatt is. Még ha kevesebbet vesznek is, az sem baj, hiszen a magasabb ár miatt nem sok különbség lesz a bevételben. A másik gond, hogy az otthon maradt trafikosnak meg kell küzdenie a kánikulával. Ugyanis - szintén a lap szerint — a nagy forróságban az emberek nem szívesen szívják be a cigaretta maró füstjét, a fogyasztás visszaesik, és a trafikosnak felkopik az álla. Áthidaló megoldásként a nem nyaraló vásárlóközönségnek is fel kell hívni a figyelmét, hogy a Nikotex-áruk gyengék, füstjük kellemes, nem maró, és ezeket a legnagyobb melegben is minden gond nélkül lehet szívni. Ugyanez a helyzet a kirándulóhelyeken is. Nehezen fér össze a tiszta levegőn túrázni, hegyet mászni vágyó nyaraló és a dohányzás. Aki szabad idejét a várostól távol, a természetben tölti, az esetleg úgy gondolhatja, hogy egy átcigarettázott esztendő után, kicsit pihenteti a szervezetét, és az üdülés alatt mellőzi, de legalábbis minimálisra csökkenti a füstölést. Ilyenkor ismét színre lép az élelmes trafikos, aki megnyugtatja vevőjét, hogy a Nikotex-cigaretták olyan gyengék, hogy még kirándulás közben is fogyaszthatok. Ha sikerült a dohányost meggyőzni a kipróbálás felől, onnantól már a Jövedék által nyújtott valóban kiváló minőség szinte biztosan garantálja, hogy az újfajta szívnivalót megkedveli a fogyasztó, és azontúl is azt választja. így ő is és trafikosa is megnyugodhat, hogy többé nem kell tartani a hörghuruttól, az meg már igazán mellékes, hogy a csökkentett nikotintartalmú cigaretta mindig egy picikét drágább a hagyományosnál. A káposzta is jól járt és a kecske is megmaradt. Ilyen és ehhez hasonló praktikák voltak a múltban, de még ezek sem hatottak úgy, mint a legjobban bevált ösztönzési mód: a reklám. Ugyanis megfelelően átgondolt és előkészített reklámhadjárat is készült a Nikotex-termékhez. A kor legnevesebb grafikusait (Berény Róbert, Bíró Mihály, Bortnyik Sándor, Faragó Géza, Pállá Jenő, iß. Richter Aladár, Végh Gusztáv stb.J kérte fel a Dohányjövedék plakáttervezésre. Ezek a reklámok nem csak a hirdetőoszlopok hatalmas plakátjain, Hatalmas (34x45x9 cm) kávéházi árusító láda
