Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánytermékek
Dohánytermékek 119 Füstölgő asszonyok „Étkezés után legjobban esik a füstölés a dohányzóban, vagy a boudoire-ban, kellemes csevegés mellett. Érdekes jelenség a csinos fiatal asszony jobb kezének finom, hosszú ujjai között a piciny cigarettával. Kecsesen dől a puha vánkosokra, kerül minden keresett mozdulatot, a cigarettát sohasem feledi ajkai között anélkül, hogy ujjai közé ne fogná, s beszéd közben nem szorítja ajka szegletébe - ez még férfiaknak sem illő. Finom hölgy sohasem rágja vagy nedvesíti szivarját, hanem csak az ajkához érinti, szippant belőle, természetes módon fújja el a füstöt, némely pikáns szépségnek meg van engedve, hogy finom kis orrán át bocsássa ki, de affektálás nélkül. Nő kezébe, ajkai közé csak finom, illatos cigaretta való, vannak ugyan, akik erős szivarokat is elbírnak, de ez kivételes eset. Ha rágyújtottunk, nem szabad mohón szívni, de kialudni se engedjük, a dohányzás nyugodt tempót kíván, ami az előkelőség bizonyos jellemvonása” — inti a hölgyeket Wohl Janka 1894-es Egy nagyvilági hölgy című írásában. Érdekes ezeket a tanácsokat olvasni napjainkban, amikor már természetes, hogy a nők ugyanúgy dohányoznak, mint a férfiak. De nem volt ez mindig így. A férfiak többsége nem nézte jó szemmel, sőt elfogadhatatlannak tartotta, ha egy nő dohányzott. Úgy vélték, csak a kicsapongó életet élő, léha nők, valamint a prostituáltak cigarettáznak. Charles Dickens angol író (1812-1870) megdöbbenve jegyezte fel 1846-ban - miután dohányzó amerikai és francia hölgyek társaságában töltött el egy estét —, hogy még sosem látott ehhez foghatót, korábban sosem találkozott cigarettázó nőkkel. Pedig ennél korábban is dohányoztak már a nők: a szegények pipáztak, a tehetősek közül a „vagányabb” különcök viszont még szivarra is rágyújtottak néha. Pesten állítólag Petőfi felesége, Szendrey Júlia (1828—1868), volt az első nő, aki nemcsak hogy rendszeresen nadrágban járt, mi több: nyilvánosan szivarozott is. Míg a századfordulón még csak a huncut elegancia részeként szippantottak egyet-egyet a hölgyek finom cigarettáikból, az 1920-as évek feminista irányzata véglegesen legalizálta a nők dohányzását. A kor keleties stílusú cigarettadobozain is egyre gyakrabban jelent meg nőábrázolás, amivel mindkét nem vásárlási szándékát fokozni tudták. A lazuló erkölcs nem csak a nők haját és szoknyáját kurtította meg: önállósította is őket, és ennek részeként cigarettát dugott a szájukba. Az új, fiús, „gaiyonne” nő típus elmaradhatatlan részét képezte a kis füstrudacska. Ez minden negatív egészségi hatása ellenére fontos része volt a női egyenjogúság kiharcolásának, ugyanúgy, mint a nadrágviselés vagy a munkavállalás. A nők számára új csáberőt is jelentett a cigaretta, az már a szexepil része lett. Ehhez később még Hollywood is hozzátette az új, dohányzó nőtípust: a magassarkú cipőben billegő szépasszonyok feje körül mindig ott lengedezett a kéklő füstfelleg. A kor filmcsillagai, Marlene Dietrich (1901-1992), Bette Davis (1908-1989), Audrey Hepburn (1929-1993) filmjeikben és azokon kívül is csábosán szívták a cigarettákat. Ugyanígy tett a hazai mozivásznon Karády Katalin ejlam na cigareítakilöelg és jiapir^ TÁBOR KIVÁLÓ JŐ
