Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánytermékek
104 DOHÁNYTERMÉKEK állítólag sokkal jobb, mint a legfinomabb dohányból készült czigaretták.” 1910 szeptemberében a Tolnai Világlapja újabb furcsaságról számol be: „Az elegáns dámák már nemcsak isszák a teát, hanem szívják is. Néhány londoni írónő napjában húsz-harmincz tea-czigarettát is elszív, s egy előkelő nő szalonjában csak teából sodort czigarettákat hordanak körül. London néhány ismert színésznője hetenkint kétszer rendez teaszívó összejövetelt, sőt egy kensingtoni írónőtársaság már teaszívó klubbot is alakított. A dohányárusok (Angliában ugyanis nincs dohánymonopólium) persze szívesen vállalkoznak ennek az új szükségletnek kielégítésére: Londonban már minden trafikban kapható a tea-czigaretta.” Sok kísérletezés folyt a dohány ízesítésével kapcsolatban, amelyek során szinte az összes elképzelhető illat- és ízanyagot kipróbálták, több-kevesebb sikerrel. Ma is fellelhető többféle — kókuszos, mangós, konyakos, cseresznyés, vaníliás — ízesítésű cigaretta, a számtalan lehetőség közül mégis csak egy vált be igazán és lett világszerte közkedvelt és ismert: a mentol. Valahogy ezt ítélték a fogyasztók a legkellemesebbnek, mert a dohány kissé keserű ízét elnyomja, kiegészíti. 1929 októberében jelent meg a hazai boltokban a Merzféle Üdítő-cigaretta, amely török dohányból, ízléses arany véggel készült. Az Esztergom és Vidéke című lapban a bevezetéséről szóló újságcikk kifejti, hogy hatóanyaga által a beszívott levegőt és a szájüreget fertőtleníti, ezzel megóvja a fogyasztót az előre nem látható járványos betegségektől, a dohányszagot elnyomja, és a szájízt felfrissíti. A Népszava szerint az új cigaretta különösen népszerű lesz a hölgyek körében. Sajnos nem lett az, így hamarosan el is tűnt a trafikokból. Talán e kudarc miatt nem is próbálkozott a Jövedék újabb mentolos cigaretta kifejlesztésével, így a hazai fogyasztóknak egészen 1954-ig, a Mentha bevezetéséig kellett várniuk erre az ízre. Leventét a leventéknek Az 1921. évi Lili. törvénycikk - a testnevelési törvénynek is nevezett leventetörvény — értelmében minden olyan 12 és 21 év közötti magyar fiatal, aki nem járt iskolába, (ahol is kötelező volt a testnevelés), köteles volt hetente egy bizonyos óraszámot gimnasztikái gyakorlatokkal tölteni. Ez a törvény fektette le az alapjait a leventeképzésnek, amely a m. kir. Honvédelmi Minisztérium irányításával a katonai előképzést és a nemzeti szellemiségű nevelést szolgálta. A testnevelés mellett jelentős hangsúlyt fektettek a fegyelemre és a valláserkölcsi nevelésre. 1928 decemberében a mozgalom elveinek népszerűsítésére és a hazafias szellem erősítésére a Magyar Királyi Dohányjövedék forgalomba hozta az olasz dohányokból készülő Levente cigarettát. Hogy megfelelő kereslet mutatkozzék iránta, azt sem bízták a véletlenre: ez volt az egyik legolcsóbb márka, 20 darab csupán 50 fillérbe került, majd árát egy év múlva 40 fillérre csökkentették. Hamar hatalmas népszerűségre tett szert, nem csak alacsony ára, de jó minősége miatt is. Rövid időn belül igazi tömegcigaretta lett, bevezetése után egy évvel már évi ötvenmillió darab készült belőle. Aki egyszer ezt választotta, az ki is tartott mellette. Az t929-i933-as nagy világgazdasági válság csak tovább duzzasztotta a fogyasztói tábort: már nem csak az állástalan munkásréteg, de a rosszabb sorsra jutott arisztokrácia is kénytelen volt erre áttérni, s rögvest el is nevezték „tiszti Memphis ”-nek, vagy „karpaszományos Egyiptomi”mák. 1930-ban, a csökkentett nikotintartalmú termékek bevezetésekor a Levente az elsők közt szerepelt, amelyből létrehoztak Nikotex-változatot. Ez az eredetivel megegyező csomagolásban volt, csupán egy körberagasztott Nikotexszalag jelezte a különbséget, a tetejét pedig egy másik, a valódiságot szavatoló címkével zárták le. 1932. november 24-én az Esztergom és Vidéke újság szomorúan számol be arról, hogy a Dohányjövedék kivonja a forgalomból legnépszerűbb cigarettáját, amit még csak épp hogy megismert és megkedvelt a dohányzó közönség. A történet előzményei és pontos háttere nem ismert, de a Jövedék valószínűleg engedhetett a közfelháborodásnak, mert mégsem szűnt meg a Levente. Sőt... 1933-tól forgalomba került 100 darabos kiszerelésű kartondobozban is, 3 pengős áron — ennyibe került egy 20 szálas doboz jobb minőségű cigaretta is — így a trafikokban már szálanként is kapható volt ebből a „gyűjtőcsomagolásból”. A márka népszerűségéhez nagyban hozzájárult az a számtalan reklámplakát is, melyeket a kor híres grafikusművészeivel készíttetett a Dohányjövedék. Pállá Jenő grafikus (1883—1958) ismertté vált kislány- és kisfiúfigurája rendületlenül szaladt, és vitte „Apunak ” a Nikotex-Leventét. A reklámokon külön kiemelték, hogy felveszi a versenyt a drága külföldi cigarettákkal is, és mivel kevesebb nikotint tartalmaz, bátran szívhatja mindenki. Szívta is boldog, boldogtalan: a fiatal leventék is szép számmal. A rossz gazdasági helyzet is hozzájárult a márka népszerűségéhez, a fogyasztók
