Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánytermékek
DOHÁNYTERMÉKEK 101 A Senoritas valódi szivarka volt, nem cigaretta talos jelentésekben, gyártási kimutatásokban, újságcikkekben is. Még akkor sem kérdőjelezték meg a szó helyességét, amikor megjelentek olyan termékek, melyek sokkal inkább voltak szivarkák, mint a hagyományos cigaretták. Ilyen volt az 1892-ben forgalomba hozott Senoritas és az 1898 nyarán bevezetett Hunnia. Mivel a szegényebb rétegek már a legolcsóbb márkát sem igen engedhették meg maguknak, utóbbit szánta nekik a Jövedék, mert egy ötszálas doboz csupán 10 krajcárba került. Egyúttal biztosították a fogyasztókat, hogy nem selejtet árulnak, az olcsóság ellenére kiváló a minősége, ráadásul papír helyett dohánylevéllel van burkolva! Szemrebbenés nélkül ezt is szivarkának nevezték. Ember a talpán, aki értette ezt... Szivarkázva teltek az évek, évtizedek, de az emberek nem akadtak fenn ezen a kis pontatlanságon. Elmúltak a boldog békeidők, és a kevésbé békések is, de a dohányipar csak gyártotta tovább a szivarkák, azaz cigaretták milliárdjait. Az igazi gond akkor adódott, amikor 1967-1968-ban több valódi - kicsi, dohányfóliával borított — szivarka is megjelent. Ezek az új termékek már végképp nem hagyták nyugodni a társadalmat, és a Bácskiskunmegyei Népújság hasábjain megjelent egy Máraiéhoz hasonló kritika szivarka-ügyben. Erre az illetékesek válaszoltak is, és megnyugtatták a nagyérdemű vásárlóközönséget, hogy nekik is feltűnt ez az ódivatú szó, melyet a hétköznapi beszédben senki sem használ, ezért hivatalosan már meg is szüntették. A készleten lévő csomagolóanyagokon még ez a kifejezés szerepel, de amint ezeket felhasználják, a továbbiakban már „cigaretta” lesz a dobozokra nyomtatva. Szivarkának innentől csak a Corvinát fogják hívni, mely ízében is, kinézetében is szivarra hasonlít jobban. Lezárult egy 102 éves félreértés. Szopókásan kellemesebb Szándékos félreértés, pontosabban félrehallás, és véget nem érő tréfálkozás azonban nagyon is megmaradt egy speciális cigarettafajta esetében. Az alapfogalom ugyan nem volt ismeretlen korábban sem, de különösen akkor indult be a dohányosok fantáziája, amikor a Jövedék 1914-ben bevezette a szopókás Mirjam cigarettát. Bár az eddig olvasottak alapján már mindenkinek lehet sejtése a szopóka mibenlétéről, de mielőtt bárki rosszra gondolna, tisztázzuk: a szopóka a cigaretta része, és orosz eredetű „találmány”. Egyes források szerint az orosz katonák már a krími háború (1853— 1856) idején is hosszú, szopókás cigarettát szívtak. Hogy miért? Erre is több magyarázat van. Egyesek szerint a szopóka a füst megszűrésére szolgál, mások szerint a korabeli, még filter nélküli cigaretták ilyen fajta meghosszabbítása megakadályozza, hogy a dohányszálak szívás közben a szájba kerüljenek. A legelterjedtebb és legvalószínűbb elmélet szerint az oroszok azért találták ki a hosszú szopókát, hogy a nagy hidegben ne kelljen levenniük vastag kesztyűiket, ha rá akarnak gyújtani. No, de mi is az a szopóka, milyen egy szopókás cigaretta? A tipikus orosz márkáknál (Belamorkanal, Kazbek) a cigarettahüvelynek csak kis részét, 1/3-át, 1/4-ét tölti ki a dohányvágat, a fennmaradó részben egy kartonhenger kap helyet. Mint egy kis cső: teljes hosszában üres. Maga a dohányos rész elég rövid, csak pár szippantásra futja belőle, de mivel az átlagos orosz cigaretták jóval vastagabbak az általunk ismerteknél, és - talán mondani sem kell - dohányuk meglehetősen erős, elegendő az a pár centi is.
