Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánytermékek
100 Dohánytermékek re nőtt. Ennek a lehetetlen helyzetnek vetett véget a forint 1946. augusztus i-i bevezetése, innentől a Munkás esetében hosszú időre állandósult a 2 forintos ár, és a többi dohányterméké is stabilizálódott. A későbbiekben ez a márka az egyik legnagyobb mennyiségben fogyasztott magyar tömegcigaretta lett. A folyamatosan és drasztikusan csökkenő kereslet miatt 2004-ben, 60 év után vonták ki a forgalomból. Érdekesség, hogy a kezdeti „szivarka” elnevezés annyira rajtamaradt a terméken, hogy száz évnek kellett eltelnie, míg ez a helyzet megváltozott. Természetesen ebben a száz évben sem szivarkáztak, nem használtak szivarkatárcát, és Karády Katalin színésznő sem hamvadó szivarkavégről énekelt... az emberek csökönyösen csak cigarettáztak, annak ellenére, hogy a Dohányjövedék csak szivarkát gyártott. Legalábbis minden csomagon ez a szó szerepelt, de a hiva-Márai Sándor írónak (1900—1989) is csak sok átszivarkázott év után tűnt fel a dobozon a felirat, ami rögtön arra buzdította, hogy felháborodásának hangot adjon: A Magyar Héten figyelmesebben néztem meg minden magyar árut, ami a kezem ügyébe került s a Magyar Héten tűnt fel nekem először, hogy a Magy. Kir. Dohányjövedék a Memphist, s a többit nem cigarettának nevezi, hanem szivarkának. Meglepetésemben a szivarka majdnem kiesett a szájamból. Mert ezt nyomtatják a dobozokra: „20 drb. szivarka.’’ Kétségtelen, hogy ez magyarosabb, mint a cigaretta. Rögtön rá is szoktam s mostmár csökönyösen szivarkázok, ismerőseimet szivarkával kínálom, a cselédet felszólítom, hogy ürítse ki a hamutálból a szivarkamaradványokat. Átvettem a szivarkát, mert unatkozom s mulattat az ilyesmi és örülök neki. Am komoly kérdéseket mégse lehet elszivarkázni s ezért, egy magyar szivarka füstje mellett, megszövegeztem a következő kérdést: Különös tekintettel arra, hogy sokan vagyunk szivarkások az országban, akik legalább úgy szeretjük a magyar nyelvet, mint a Magy. Kir. Dohányjövedék s legalább annyi közünk van a szivarkázáshoz, mint a Magy. Kir. Dohányjövedéknek, érdekelne megtudnom, mi okból és milyen jogon nevezi csökönyösen és makacsul a Magy. Kir. Dohányjövedék szivarkának azt, amiről ebben az országban több millió ember azt hiszi (köztük kitűnő nyelvészek és jó hazafiak), hogy cigarettái Ha Kazinczy idejében szivarkáztak volna az emberek, a szivarka talán polgárjogot nyer a magyar nyelvben, s akkor elbeszélésekben és regényekben olvashatnánk ilyen mondatokat: „...Elemér a szivarka parázsló tüze mellett ült a félhomályban. ..” „Egy szivarkátí — kérdezte elbűvölő udvariassággal a kanonok.” „...Bevallom, szivarkás ember vagyok - mondta Jakab s lehajtotta a fejét.” „...A detektívek összeintettek: Erős szivarkás!” „. ..a golyó talált. A szivarka kiesett Lőrinc lehanyatló ujjai közül.” Vagy ilyen diáknovella címet: „Az első szivarka” Orvosi értekezésekben: „A szivarkázás hatása a lépre.” Szerkesztői üzenetekben: „Úrihölgy utcán nem szivarkázhat.” De különös tekintettel arra, hogy Kazinczy idejében még nem szivarkáztak, ellenben Magyarországon ma többmillió ember szivarkázik, akik azt hiszik, hogy cigarettáznak, s akik soha, véletlenül se, tévedésből, álmukban se kértek még egy trafikban tíz szivarkát, nem verték még le a szivarka hamuját, nem kínálják egymást szivarkával, talán egyezzünk ki abban, hogy a Magy. Kir. Dohányjövedék ne akarjon magyarabbul beszélni, mint a magyar nép, s ha egyszer egy idegen szó átszívódott a mindennapi élet szövetébe, ne mázolja azt egy hivatal nagyképűen felül, hogy ő jobban tudja. Kis dolog, kis szépséghiba, de a nagyképűség, ami mögötte van, mulattató. Közben kialudt a szivarkám. Kérek egy gyújtót.
