Saly Noémi: Az Ínyesmester. Magyar Elek emlékezete. Időszaki kiállítás 2017. december 8 - 2018. április 1. (Budapest, 2018)

„Kanyurszky György (...) Kedves, drágalátos figurája volt ifiúságomnak. Papot szeretni igazában ő tanított, holott sohase fenyegetett a szüleimmel. (...) Egy hosszú-hosszú sakkparti után (...) e sorok szegény írójára vetette jóságos szemét és a csinytevéstől elpirosodott arcomat e szavakkal illette:- Majd elfelejtettem, amice, üdvözölni önt a Budapesti Hírlapban elért írói sikere alkalmából. Kaposi József barátomat, a Magyar Szemle szerkesztőjét már figyelmeztettem is akkor, hogy nézzen utána az írónak, aki a róráté misztikumát oly megragadó színekkel írta meg, hogy örömét lelheti benne minden katolikus ember. (...)

Jó sorsom vezetett az ujvilágutcai nyurga, kétemeletes ház kanyargós lépcsőm felfelé, amikor egy fehér ajtóhoz értem egy délután, amely ajtóra réztáblácskán Magyar Elek neve volt kiírva, mellette pedig egy rajzszöges névjegyen Kaposi József dr. fővárosi hitoktató neve szerepelt. Itt lakott a Magyar Szemle szerkesztője édesanyjával és mostohaöccsével, Magyar Elek szerkesztővel.

Kaposy József az 1910-es évek végén

*

Kis udvari szobája volt a reverendás fiatal papnak, aki magas, karcsú termetével, barna szemével, mélyen zengő hangjával és úri magatartásával oly biztatólagfogadott, mintha már nagyon régen ismertük volna egymást. (...) leültetett és néhány percnyi beszélgetés után felhúzta előttem ajö-vendő kárpitját, írjak elbeszéléseket; - tanulmányaimról, olvasmányaimról, gondolatomról való cikkeket a Magyar Szemlébe. (...)

És komoly szerkesztői szavainak nagyobb nyomatéket adott a kedves hitoktató úr egy kézmozdula-ta, amellyel üldögélés közben kihúzta a nőies formájú, biedermájeres íróasztalkájának fiókját, abból egy kopottas szarvasbör-erszényt vett elő, amilyent a nadrágzsebben szokás hordani és az erszényből öt darab körmöd aranyat számlált ki íróasztala mappájára. »Azt hiszem, egyelőre elegendő lesz arra nézve, hogy munkálkodását a Magyar Szemle részére megkezdje.«- A szerkesztőség és a kiadóhivatal az Uj-utcában van. Oda kell hozni a kéziratokat és nekem átadni. Az aranyokról pedig ott ne szóljon, majd egymásközött elszámoljuk. Meglátjuk, vájjon lehet-e ma-gára titkokat is bízni!

Kaposi főtisztelendő úr mosolygott, és mutatóujját az ajkára tette, mintha valamely rejtélyes ügyletbe vett volna társul maga mellé...”

Krúdy Gyula látogatásai a régi Belvárosban.

Budapesti Hírlap, 1930