Saly Noémi: Az Ínyesmester. Magyar Elek emlékezete. Időszaki kiállítás 2017. december 8 - 2018. április 1. (Budapest, 2018)

Gyerekek és végjáték

Az 1936-os nyugdíjaztatás természetesen nem jelent tétlenséget. Magyar Elek marad, ami volt: újságíró. Az Inyesmester rovat mellett más lapoknak is dolgozik, rádióelőadásokat tart. Sajtóigazolványai, meghívói és belépői bizonyítják: nagyon is megbecsült szereplője a kulturális és politikai életnek.

Bálint fia (1910-1992) az anyai családfél színházi tradícióit vitte tovább: a bölcsészkar után 1934-től a Nemzeti Színházban, 1937-től az Operaházban dolgozott, amelynek 1941-től titkára lett. 1945-től 1955-ig a Nemzeti Színház főtitkára, majd három évig a Magyar Néphadsereg Színházát (= a Vígszínházát) igazgatta. 1958-tól 1970-ig a Filmtudományi Intézetben dolgozott. Kollégát vett feleségül: Siklós Olga (1926-2006) dramaturgot, később színházi és rádiós rendezőt. Az unokákat Elek már nem láthatta: Bálint (a majdani szociológus, politikus, oktatási miniszter) 1952-ben, Fruzsina, a dramaturg 1954-ben született.

A kisebbik fiú, Pali (1918-2001) a másik kézenfekvő utat választotta: már nyolcévesen kézzel írott lapot

Az új sajtóigazolvány, 1945. január 30.

J0|MAl>\AR KI К1ЖИЖ1 Ml fS VENDECÜ AIOIPMU MI./.I UM

Egyik utolsó portréja, 1940 körül