Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)
Interjúk és személyes emlékek az IBUSZ-ról
Itt szálltunk meg Lipcsében. Ez a szállás olyan szempontból volt érdekes, hogy abban a szállodában szálltunk meg, ami a lipcsei vásárra az üzletembereknek épült. Mind egyágyas szoba volt. Mi meg spóroltunk, amivel lehetett, a cipekedésben, és egy szappant, egy fogkrémet, egy zuhanyozósapkát és még nem tudom, mi volt, amiből csak egyet vittünk. Úgy kellett át kopogni egyik szobából a másikba, hogy „Anya, add vissza a szappantГ Mert úgy volt, hogy kétágyas szobákban leszünk, de egyágyas szobákban voltunk.- És hol járt még IBUSZ-szal?- Ez egy törökországi út volt. Ez úgy volt, hogy repülővel mentünk Isztambulba, valahol leszálltunk útközben, talán Szófiában, nem tudom. Akkor még kaptunk enni a repülőn, és Szófiában szendvicset hoztak, de a szendvicsekre rá volt téve, hogy semmiféle sertéstől származó készítmény nincsen benne. Akkor, abban az időben a sonka, az még csak a sertéssonka volt. Most már van pulykasonka, meg mindenféle más sonka, de akkor még nem volt. Akkor láttam életemben először ilyet. Mondtam, hogy ez tisztára úgy néz ki, mintha sertéssonka lenne, hát miből készítették ezt? Ez még abban az időben volt, amikor ha csak három napot töltött külföldön, nyugaton az ember, akkor az nem számított nyugati útnak. Ugyanis korlátozva volt, hogy 3 évente lehetett nyugatra menni, de ez nem számított annak. Isztambulban töltöttünk 3 napot, két éjszakát, és utána busszal mentünk Bulgáriába a Napospartra, és akkor ott is körülnéztünk. Neszebar csodálatos volt. A lipcsei szálláshely prospektusa 94
