Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)
Interjúk és személyes emlékek az IBUSZ-ról
Siklósi Lajosné, volt IBUSZ-os idegenvezető 1947-től 1983-ig dolgoztam az IBUSZ-nál. Mint IBUSZ dolgozók, belső idegenvezetők voltunk. Volt egy külső idegenvezető osztály, amelyen az állandó idegenvezetők dolgoztak. Tehát a szerződtetettek, de én szerződtetve más munkára voltam. Folyószámla-ellenőr voltam, és külföldi cégekkel dolgoztam. Hozzám tartoztak az olaszok, svájciak. A lekönyvelt adatokat figyeltem, kísértem figyelemmel, és ha valahol probléma adódott, hogy nem fizetett az illető, vagy később fizetett, akkor... Én például akkor sokat utaztam, főképp Olaszországba. Svájcba nem kellett, azok nagyon pontosan és rendesen fizettek mindig. Az IBUSZ-nál a nyelvvizsga elvárt volt. Én letettem két felsőfokút, egy németet és egy olaszt, és így tudtam idegent vezetni is külföldön. Belfölddel nem foglalkoztam, csak külfölddel. Nem olyan gyakran mentem, mert nem szerettem volna az idegenvezetői osztályon dolgozni, mert az állandó elfoglaltságot jelentett volna, ha az lett volna a főfoglalkozás. Nekem ez az ellenőrzés volt a főfoglalkozásom itthon. Az elmenés, az mindig külföldre történt a csoportokkal. Évente többször. De addig természetesen senki az én dolgomat, itthoni dolgomat nem csinálta. Ez így volt beosztva. Nagyon örültem neki, hogy ilyen lehetőségem volt, hogy akkor, amikor csak 3 évenként adtak útlevelet is, akkor én többször elutazhattam külföldre, Olaszországba, főképp Ausztriába, NDK-ba (akkor még), Bulgáriába, Csehszlovákiába. Akkor még megvolt a nagy IBUSZ, amikor odakerültem, mert az IBUSZ-пак ennek a négy betűnek a magyarázata: idegenforgalmi, beszerzési, utazási és szállítási vállalat, és ez mind működött, akkor, amikor én bekerültem. Később elkerült a beszerzés, de az idegenforgalom végig megmaradt az én időmben. A beszerzéshez tartozott például a pavilonok működtetése, ahol sok mindenfélét árultak. A hírlap és a trafikáruk voltak a legkelendőbbek, de ajándéktárgyakat is árultak a pavilonok. Az ajándéktárgyak beszerzése volt az IBUSZ-ban a „B" betűnek a dolga. Az IBUSZ-é volt az összes pavilon a fővárosban. Akkor nem volt más pavilon, csak az IBUSZ-é. Utazási, az „U" betű. A MÁV-пак volt hivatalos menetjegyirodája az IBUSZ. Az „Sz"pedig, ha például valaki költözött, az IBUSZ-on keresztül rendelhette meg a szállítást, de cégek is az IBUSZ-on keresztül bonyolították le ezt. Az egy jó darabig működött még, amíg én ott dolgoztam. Volt egy külön osztály, ami a beszerzéseket intézte és szétosztotta. A szállításon pedig rendelésre dolgoztak az országon belül. Arra nem emlékszem, hogy külföldre mente-e, de nem valószínű. 88
