Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)
Interjúk és személyes emlékek az IBUSZ-ról
Székely György, egyetemi oktató (BGE) és turisztikai szakértő, az IBUSZ volt rendezvényigazgatója és vezérigazgató-helyettese A Rendezvény Osztály a fénykorában nagyjából olyan 15-20 fős csapat volt. A Rendezvény Osztály illetve azon belül a kongresszusi csoport úgy működött, hogy általában párokban dolgoztak. Volt mindig egy referens, aki a kreatív ember volt, tehát, akinek az összes dolgot ki kellett találni, le kellett tárgyalni, és volt mellette egy úgynevezett diszpécser, aki meg a logisztikai munkának a zömét végezte. Tehát mindig ilyen páros csapatok voltak fölállítva, nagyjából egy nagy rendezvény vagy egy közepes rendezvényig bezárólag. Máskor inkább 2 „kreatív" referensre volt szükség és kevesebb háttér-adminisztrációra. Ha egy kongresszus felment 1-2- 3000 fő fölé, akkor pedig több pár is dolgozott rajta. Akkor volt úgy hogy akár hatan-nyolcan, vagy tízen is dolgoztak egy rendezvényen. Az úgy működött a hetvenes-nyolcvanas években, hogy a nagy, tudományos kongresszusokat mindig a tudományos szakmai szervezetek úgymond megszerez egy országnak. Tehát egy orvoskongresszus, egy szívsebész-kongresszus, az úgy került Magyarországra, hogy ülnie kellett ehhez a nemzetközi szervezet vezetőségében egy olyan magyar szívsebésznek, aki lobbizni tudott. Ami az IBUSZ-пак a szerepe ebben volt, az az, hogy a rendezvény osztály különböző egységei közül a kongresszusi csoport volt a legnagyobb és legerősebb. (A rendezvény osztályon belül volt több csoport működött, volt a sportcsoport, lovas csoport, volt az autóscsoport, ami a Magyar Autóklubbal volt szövetségben stb.) A kongresszusi csoportnak pedig szerződése volt a különböző magyar tudományos szakmai szervezetekkel, az Akadémiával. Ezeknek a nagy kongresszusoknak a nem szakmai, hanem a szolgáltatási részét bonyolította az IBUSZ. Gyakorlatilag ez úgy bonyolódott, hogy a kongresszusnak a szakmai tartalmát összerakta a szakmai grémium, amelyik ezért felelős volt. Viszont a magyarországi szállás, a kongresszusi létesítmény, az ottani technikának, a felszereltségnek a biztosítása, az étkeztetés, a szállítás stb. az IBUSZ felelőssége volt. Tulajdonképpen, amikor megérkeztek egy ötezer fős kongresszus résztvevői, ugye, azok egyenként jöttek, mert ők nem egy turistacsoport voltak, őket regisztrálni kellett. Ez a regisztrációs szolgáltatás is az IBUSZ-nál futott össze. Az IBUSZ települt ki, mondjuk 15 emberrel egy sportcsarnokba vagy egy kongresszusi létesítménybe, és végezte a beérkező delegátusok regisztrálását, adta a névkitűzőjét, adta a szakmai anyagait, amit persze az orvosi vagy szakmai csapat állított össze. 72
