Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)

Az IBUSZ Utazási Iroda története 1902 - 1992

1972-ben összesen 541 szerződéses partnerrel állt kapcsolatban a cég szerte a világban, és több mint 10.000 fiókirodával rendelkezett. A munkatársak száma meghaladta az 1500 főt, a téli időszakban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kb. 500 idegenvezető továbbképzéséről is gondoskodtak, felkészítvén őket a nyári szezonra. Az idegenvezető-hiányt az ún. 21 napos idegenvezetők rendszerével próbálták pótolni. A sok vitát kiváltó újítás lényege az volt, hogy átképzéssel nem hivatásos idegenvezetőket is foglalkoztattak csoportkísérőként, maximum 21 napig. A fejlesztések közül a legfontosabb a saját autóbuszpark létrehozása volt. Az Ikarus 254-esek szerte Európában hirdették a magyar vállalat nevét. Eleinte két helyen volt IBUSZ garázs Budapesten: a XIII. kerületi Béke úton a buszoké, az V. kerületben, a Szervita téri parkolóházban pedig az XX-es rendszámú autóké. Később megépült a kőbányai Szállás utca 20-22. szám alatt a még nagyobb befogadóképességű gépjárműtelep. 1978-ban már 75 busz volt a vállalat tulajdonában, szezonban további 30-at béreltek a Volántól. A személygépkocsikínálatot igyekeztek a kereslethez igazítani. 1200-as, 1500-as és 1600-as Ladák mellett VW Golfot, Fiat 131-, 132-eseket, valamint Opel 1900-ast lehetett bérbe venni.

A légiforgalmi iroda kirakata, 1972. Kép forrása: IBUSZ fotó

56