Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)

Az IBUSZ Utazási Iroda története 1902 - 1992

Az 1950-es évek az IKKA időszaka is. Az IBUSZ intézte ezt az IBUSZ Külkereskedelmi Akciónak nevezett forgalmat, ami annyit jelentett, hogy mivel a külföldre (nyugatra) került rokonok Magyarországra irányított valutaküldeménye nem kerülhetett készpénz formájában a célszemély tulajdonába (tilos volt a valuta birtoklása), ezért a pénz a Magyar Nemzeti Bankba érkezett. Erről a címzett értesítést kapott, és az összeget vagy átválthatta magyar pénzre, vagy annak összege vámmentesen levásárolható volt az úgynevezett IRKA boltban (később a köznyelv ezeket az üzleteket hívta dollárboltnak) a bank által kiállított valuta levásárlási utalványon keresztül. Az üzletben olyan importcikkeket árultak, amelyeket csak nyugati országok boltjaiban lehetett kapni (mosópor, csokoládé, rágógumi, szeszes italok, parfümök), esetleg olyan szocialista országokban készült áruk közül is lehetett választani, amelyeket nyugati exportra gyártottak.

1957-ben a minisztérium kialakította az Utazási BC számla rendszerét is, ami azt jelentette, hogy a külföldön élő hozzátartozók deviza-átutalásait e számlarendszer keretében használhatták fel az utazásaikhoz a magyar rokonok. Ennek kezelését az állam szintén az IBUSZ-ra bizta. Ezzel párhuzamosan megállapodás született, hogy a szocialista országok között megszűnik a vízumkényszer.

IKKA kakaó az MKVM gyűjteményéből

46