Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)
Az IBUSZ Utazási Iroda története 1902 - 1992
i. A második világháború a turizmus szempontjából is rendkívül súlyos következményekkel járt. Az ostrom alatt az Akadémia utcai székházat a nyilasok elfoglalták. Budapest romokban hevert, szállodáink többsége megsemmisült, vasúthálózatunk megrongálódott, közlekedési eszközeink jelentős része elpusztult. A felszabadulás után az idegenforgalom és az utazás egy időre teljesen leállt. Mentőövet jelentett a többi tevékenységi kör, illetve az abból származó bevételek. Ilyen volt például az áruosztály és a hírlaposztály. Hamar meg is szervezték a pályaudvari hírlap- és könyvárusítást. A legtöbb hasznot a pénzváltás jelentette. A Vigadóban lévő központi iroda páncélszekrényét a németek bár próbálták, de nem tudták kirabolni, így jelentős valuta- és pengőkészlet állt rendelkezésre az újrakezdéshez. Később pénzváltó kirendeltségeket is felállítottak, ahol a frontról hazatérő katonák és a megszálló oroszok valutáit váltották. A nemzetközi szállítmányozás tekintetében jól jött, hogy Jugoszlávia és Magyarország 1948-ban úgynevezett alumínium egyezményt kötött egymással: a magyar ezüstért cserébe rezet, ólmot, antimont, ammóniákszódát és fenyődeszkát kaptunk a Balkán hegyeiből. A szállítmányozást az IBUSZ végezte. 1949-ben a Világ Ifjúsági Találkozó budapesti megrendezése az újjáéledést jelezte. Az IBUSZ-nál ekkor mindössze 250-en dolgoztak. A Molotov téri iroda a Vigadó épületében, 1950-es évek, MTI 40
