Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)
Interjúk és személyes emlékek az IBUSZ-ról
Egy barátságvonat résztvevői, 1970-es évek, MKVM „A különvonatok létszáma általában 300 fő volt. Zömében a Szovjetunióba indultak, és mindig volt politikai tartalma. Ezért nevezték barátságvonatoknak. Az utasok jutalomból kapták az utazást a munkahelyektől. Az úticélok Kijev-Leningrád-Moszva, Kijev-Moszkva volt, de volt Szimferopol-Jalta út is. Ezeket a vonatokat Budapestről és a nagyobb megyeszékhelyekről indították. Az 1970-es évek elején a vonatot szervező városból Záhonyig ülő kocsikban utaztak a magyarok, és a határon foglalták el a hálófülkés vagonokat. Itt a nyomtávolság miatt egyébként is vonatot kellett cserélni. Későbbiekben már az induló város pályaudvaráról indultak a hálókocsis szerelvények is. Az utasok a részvételi jegyükkel megkapták a fülke beosztásukat is. A vagonokban volt mosdó és WC fülke. A hosszú utazás miatt étkezés is volt az étkezőkocsiban. A hálófülkékben a kalauzok ágyneművel megágyaztak a vendégeknek. A szükséges útiokmány a kollektív útlevél volt. Ezt a BM engedélyezte és adta ki. Pluszt kellett még az utas érvényes személyi igazolványa. Ezt később felváltotta az egyéni útlevél. A különvonat kísérő személyzetéhez magyar részről tartozott egy főkísérő. Ő képviselte az IBUSZ-t, koordinálta a szervezői munkát, tárgyalt az Intourist (a szovjet IBUSZ - a Szerk.) főkísérővel. Ezen kívül volt a 10 csoportkísérő, politikai kísérő, MÁV kísérő, orvos, takarító. A 300 fő mozgatása nem volt egyszerű feladat. 30 fős buszok várták a kiutazókat minden városban. Minden csoportnak volt egy száma, amit az utasok a részvételi jegyükön előre megkaptak Az IBUSZ részéről minden csoport mellett volt egy csoportkísérő, a magyar-szovjet határon csatlakozott egy Intourist-os idegenvezető, akik ellátták a tolmács szerepet is. Ami a kinti programot illeti. Az út során egy alkalommal mindig volt baráti találkozó egy üzem kulturális részlegében. Itt műsort adtak a helyiek, voltak baráti köszöntések, felszólalások. Természetesen volt közös éneklés, tánc. A többi napon turista programokon vettek részt a vendégek. Általában jó szállásokon volt mindenki elhelyezve, teljes ellátással. Miután az utasok szervezése egy-egy megyéből történt előfordult, hogy szerelmek és házasság is, barátságok szövődtek a magyar vendégek között. Jó hangulatú, tartalmas utazások voltak ezek. A kecskeméti IBUSZ Iroda a 70-es években nőnapi különvonatokat, repülős és buszos utazásokat is szervezett Bács-Kiskun megye női dolgozói részére az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország, Olaszország vagy a Szovjetunió turista célpontjainak megismerésére. A létszám ezeken az utakon is 300-400 fő között volt. Szakmailag nagyon szép feladatok voltak ezek, de komoly munkával jártak." - Szörényi Mária 114
