Török Róbert (szerk.): A Handlétól a Grand Caféig. Zsidók az 1867 és 1918 közötti magyar kereskedelemben és vendéglátásban időszkai kiállítás (Budapest, 2018)

Tartalom

A 17-es szám alatt bérelt orfeumot, majd ezt a régi, földszintes színházat megvásárolta, és helyén a kor neves teátrumtervező párosával, a bécsi Fellner és Helmer céggel elkészíttette Budapest legnagyobb és legelegánsabb szórakoztatópalotáját, a Somossy Orfeumot. 1894-ben, amikor megnyílt ez az új csoda, a fővárosban még nem volt jellemző a varieté. A műfajt itthon Somossy hozta létre, és nevelte ki hozzá a közönséget is. Ezzel a gyarapodó polgárság igényét elégítette ki, megteremtve a nagyvárosi szórakoztatóipart az addig kétes hírű „zengerájok" helyett. A nézőtér a színpad felé lejtett, a bútorok barokk stílusúak voltak, a széksorok között még vacsorázni is lehetett. A pompát az akkor még különlegességnek számító villanyvilágítás emelte, egy 116 izzólámpából álló csillár lógott a mennyezetről. Az épület melletti Télikertben Somossy kialakította a könnyedebb éjszakai zenés szórakozás színterét is. A nemzetközi artistavilág sztárjai jöttek a Nagymező utcába, az orfeum fő vonzereje mégis az operett és a táncjáték lett. Az egyre művésziesebbé váló sanzonéneklés a helynek köszönheti magyarországi meghonosodását. A műsorkínálatból nem hiányozhatott a rejtett erotika sem, a Somossy Orfeum dívájának, Carola Cäcilie-nek a meghódítása számos városi legenda ihletforrásául szolgált. Persze az impozáns, neobarokk palota megteremtette a pikánsabb darabok méltóságát is. 1899-ben azonban a vállalkozás csődbe ment, és Somossy megvált az épülettől.

A mulató belső tere, 1890-es évek

48