Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)

Bogdán Melinda: A nagy ceruzaháború. Gyermekrajzok 1914 - 1918-ból

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK II.

láthatott repülőgépet, léghajót vagy a srapnelek robbanását a maguk módján absztrahálják. Jellegzetes gyerekrajzi megoldással is találkozhatunk: a széleken kezdett és jobbadán csak ott kialakított kompozíció a középső térrel nem tud mit kezdeni. Van azonban néhány olyan rajz is (de kisebbségben), amely képes levelezőlapok szolgai és ügyetlen másolása.

A HÁBORÚS GYERMEKRAJZOK ELŐKÉPEI

Az 1914 előtti társadalom valósággal át volt itatva olyan jelenségekkel, amelyek a gyermekek számára mintaképek és egyben előképek sokaságává lettek. Már hét évvel a nagy háború előtt, 1907-ben Molnár Ferenc egyik újságcikkében többek között ezt írta: „Hősiesség, lovas szobrok, megfizetett és talpnyaló történettudomány, múzeumi csataképek, cifra tollas csákók, nagy felvonulások, katonabandák, párbajok, hadnagyocskákról szóló kupiék, sőt még az ötkrajcáros papírcsákók is mind arra valók, hogy a katonaságot valami szent és imádatra méltó ideálnak tekintse a jó nép, már hatéves kisfiú korában, hogy aztán büszke legyen a katonáira, hogy aztán a katona szentnek tartsa a hivatását, hogy odaadja az életét a legkeservesebb hivatalnoki pályának - félig ingyen.”44

Az első világháborúban a magyarországi gyerekek többségének - kivéve az orosz benyomulást Sáros vármegyébe, később a román betörést Erdélybe - nem voltak közvetlen frontélményei. A legnagyobb ritkaságnak, sőt sajtószenzációnak számított, ha például egy fővárosi gyermek eljutott a tűzvonalba, mint például a limanowai csata egyik hőse, livnói Hadfy Imre altábornagy kislánya, Marianne, aki élményeiről fényképekkel együtt számolt be a Jó Pajtás hasábjain (kissé irigykedő) olvasóinak.45 (Ausztriában hasonlóan ritka eseményként örökítették meg a fotóriporterek a dél-tiroli fronton fontos pozíciót betöltő, s nem sokkal később főtiszthez szokatlan merészséggel háromszáz olasz katonát foglyul ejtő Otto Freiherr Ellison von Nidlef ezredes - majd tábornok - kisfiának frontlátogatását a Dolomitokban, aki 1915. augusztus 20-án, bátorságát bizonyítandó, egy fel nem robbant gránáton pózolt a haditudósítóknak.)46 A többség számára a személyes élményt a

44 Molnár Ferenc: Tisztek. (Pesti Napló, 1907. december 29.). In: Uő.: Pesti Napló. Vál., utószót írta Molnár Gál Péter. Budapest, 1993. 42-43.

45 Hadfy Marianne levele a Jó Pajtásnak. Jó Pajtás, 1915. 2. félév, 28. sz. 446-477. A fényképek (Riebesam Rudolf százados felv.): „Állunk egy nehéz tarackágyún”, „Mulatunk a lövészárokban’', „A 30 és feles lövegen”.

46 „K.u.k. Oberst Ellison lässt seinen Sohn in Pose setzen.” A bécsi cs. és kir. Haditudósító Iroda hadiszállása (K.u.k. Kriegspressequartier, Lichtbildstelle - Wien) felvétele, Österreichische Nationalbibliothek, ltsz. WK1/ALB007/01937 https://www.bildarchivaustria.at/Pages/ImageDetail. aspx?p_iBildID=4363269 (a letöltés időpontja: 2017. augusztus 14).