Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)
Balla Tibor: Mars és Érosz kéz a kézben. A Nagy Háború osztrák-magyar tábori és tartalék bordélyai
Balla Tibor: Mars és Érosz kéz a kézben előtt egy egészségügyi vizsgálaton kellett részt vennie, azonban azt sokszor csak felületesen végezték el. Az új fertőzéseket rögtön jelenteni kellett a csapatorvosnak.16 17 Ha valaki a hátországból fertőzötten tért vissza a frontra és nem tudta megmondani a nő nevét, akitől az infekciót kapta, megbüntették.1? A katonák közül, aki a nemi betegséget - általában a teljesen gyógyítható kankót18 - a frontszolgálat alól való néhány hetes mentesülés reményében szándékosan szerezte, illetőleg betegségét eltitkolta, szigorú büntetésre (több hónapos fogház vagy börtön) számíthatott.19 A közös Hadügyminisztérium és az alárendelt katonai hatóságok erőteljes és hathatós intézkedései eredményeként a nemi beteg katonák arányát a hadseregben — amely a világégés kitörése előtt 5,6% volt, majd 1915 folyamán 12,2%-ra emelkedett - 1916-ra 6,4%-ra szorították vissza, ez a megoszlás a háború végéig változatlan maradt.20 A Monarchia által megszállt területeken különösen szigorú intézkedéseket vezettek be a nemi betegségek leküzdésére. A császári és királyi Szerbiai Katonai Főkormányzóságban erre például azért is szükség volt, mert a megszállás első évében számos szerb nő hazafias kötelességének érezte az osztrák-magyar haderő katonáinak nemi bajjal történő megfertőzését, ezzel is csökkentve a megszálló hadsereg ütőképességét. A legénység rendszeres felvilágosításán és orvosi vizsgálatán, valamint óvés tisztálkodási szerekkel történő ellátásán kívül polgári és tábori bordélyokat állítottak fel, az örömlányokat kötelezően és rendszeresen ellenőrizték, a titkos prostitúciót Belgrádban a rendőrség, vidéken a tábori csendőrség tartotta ellenőrzése alatt. A beteg kéjhölgyeket kötelezően ingyenes kórházi kezelésnek vetették alá, a bordélyok férfi látogatóit alaposan megvizsgálták. A nemi beteg katonáknak külön kórházakat hoztak létre, például Belgrádban 1916-tól a Brcko-tartalékkórházban a tiszteknek 40, a legénységnek 654 ágy 16 Dr. Magnus Hirschfeld-Dr. Andreas Gáspár i. m. 226-227., 241-242. 17 Brigitte Franziska Theresa Biwald i. m. 675. 18 A szifiliszben szenvedők hosszú kezelésre, későn felismert vagy súlyos esetben évekig tartó szenvedésre számíthattak. A kankó kórokozóját magukban hordozók rövidebb gyógyulási idővel számolhattak. 19 Kiss Gábor: Nemi betegségek és a „hadrakelt sereg” az Osztrák-Magyar Monarchiában 1914-1918 között. In: Ad acta. A Hadtörténelmi Levéltár évkönyve, 2005. Budapest, 2006. 88-92. 20 Brigitte Franziska Theresa Biwald i. m. 673. A császári és királyi hadiflottánál a legénység 7%-os fertőzöttsége a szigorú ellenőrzés következtében 1,3%-ra csökkent. A matrózok csak a haditengerészet által Kumborban működtetett bordélyházat látogathatták. A megelőzést szolgálta, hogy az 1890-es években épült, partvédelmi feladatokra alkalmazott Monarch csatahajón a matrózok számára központi szexuális oktatás folyt. Vö.: Kiss Gábor: A cs. és kir. haditengerészet orvosi kara az I. világháború idején. Orvostörténeti Közlemények, 2008. 117-122. A MONARCH csatahajó történetéről, továbbá az osztrák-magyar hadiflotta első világháború előtti valamint alatti fejlődéséről, szerepéről bővebben lásd: Krámli Mihály: A császári és királyi haditengerészet és Magyarország. Magyarország szerepe a közös haditengerészet fejlesztésében. Pécs, 2004.
