Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)

Diószegi György Antal: Zászlótartó hősök az első világháború csatáiban és a Trianon utáni emlékművek kegyeleti öröksége tükrében

Diószegi György Antal: Zászlótartó hősök az első világháború csatáiban...

4. kép * A tokaji első világháborús emlékmű

hazaszeretet és rendíthetetlen bátorság együttes értékrendje jegyében fogalmazzák meg a katonai vitézség előtti tiszteletadás követelményét: mindezt a reménység és az Istenbe vetett hit világképében gyökerezve teszik ezen emlékművek. Nyilvánvaló, hogy minden változik, ám mégis van, ami örök és változatlan: igaz ez a zászlótisztelet és a zászlótartó vitézek hősiességének világára is.

Egy sajtóhír ezt fogalmazta 1933-ban: „A zászló szerepe ... megváltozott. A modern hadászat egészen más követelmények elé állította úgy a sereget, mint az egyes katonákat. Az egyszerre százaknak is életét kioltó hadieszközök folytán a zászló bár továbbra is féltetten őrzött kincse maradt minden ezrednek, de már nem lobogott ott előtte a rohamok alkalmával. Az élő, hatását közvetlenül éreztető valóságból szimbólum lett, az egy eszméért küzdő, egy csoportba tartozó szervezett egyének szimbóluma. Erkölcsi erejéből azonban semmit sem vesztett.”11

11 Gondolatok a Frontharcosok zászlószentelése előtt. Zászlószentelés 1933. augusztus 27. Szabolcsi

Hírlap, 1. évfolyam. 140. szám. 1933. augusztus 20. 2.