Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)

Vukov Anikó: Higiénia, tisztálkodás, fertőtlenítés az első világáborúban személyes történetek, stratégiák alapján

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK II.

malária. De ez nem is csoda, hisz a piszokkal, mi itt van, saját maguk terjesztik a járványt. Tegnap még alaposan be is oltottak bennünket, már az ördög elvihetné a sok oltást.”41

A tífuszról a következőket írta a Vasárnapi Könyv. „Szerbiának és Oroszországnak a háborúban való részvétele okozta, hogy az úgynevezett kiütéses tífusz (»éhtífusznak« is nevezik) szintén fellépett nálunk mint háborús járvány. Hogy ezt a betegséget miféle bacillus okozza, még nem tudják. De bizonyos, hogy legfőképen ruhatetvek terjesztik, sőt talán csakis a tetvek. Ezzel a felfedezéssel megkaptuk egyúttal a módját is annak, hogy a kiütéses tífusz elterjedését a tetvek kiirtásával meg lehet akadályozni. A fődolog, hogy a beteg testét és ruháját ezektől a férgektől alaposan megtisztítsák. A harctéren is ezért adnak katonáinknak időről időre alkalmat a fürdésre és ruházatuk fertőtlenítésére.

Minden járványos betegségnek veszedelmes terjesztői a legyek, bolhák, poloskák és patkányok is. Ahol ezeket az állatokat kiirtják, ott a járványos betegségek elterjedésének nagymértékben útját állják. (...)”42

Az alapvető szappanos mosdás létfontosságú volt, hiszen így a tetű és vele a járvány is távol tartható - olvashatjuk ki idősebb Paksi István vásárhelyi parasztember leveléből:

„Kelt 1917.1. hó 6-án.

Kedves feleségem és kedves Kis családjaim (...)

ne is küldjél semmilyen pakkot sem, még én kérni nem fogom. Igaz, hogy mindenek közt legfontosabb volna a szappan, de hát nem kaptam meg, mert tisztálkodni mindig szerettem és tisztálkodók is rendesen, mert az ingyenes lakótul nagyon félek, mert mondhatom, hogy a Gránáttól, meg a srapneltől sem félek jobban, mint a tetű tői, és azért még mindig meg tudtam magamat őrizni tőlük úgy, hogy hála a jó Istennek, még nem sok véremet szítták ki (...)”

A tisztálkodást ismertető előző fejezetben olvashattunk az élősdiek kiirtására irányuló módszerekről; a tetvetlenítő ruhagőzölő állomások, a fertőtlenítő fürdők és testszőrzet eltávolítása ezt a célt szolgálták. Mindezek mellett (vagy akár mindenekelőtt) a katonák a maguknál hordott tetűirtó porban bízhattak, melynek utánpótlásáról az otthoniak gondoskodhattak: „Tudatom magukkal, hogy 3 csomagot tegnap este megkaptam. Egybe fogorvosság és a tetűpor, a másodikba meg vöröshagyma, a 3.-ba meg paprika meg szalonna volt, nagyon szépen megérkezett...” — írta haza 1915 májusában a vásárhelyi Huszár Héjjá Ferenc.43

41 Huszár János (szerk.): Pápa város első világháborús emlékkönyve. Pápa, 1998. http://mek.oszk. hu/02100/02164/html/#2 (a letöltés időpontja: 2017. június 10.)

42 Vasárnapi Könyv, 1915. Második félév, 12. füzet, 337.

43 Szenti Tibor i. m. 135.