Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)
Vukov Anikó: Higiénia, tisztálkodás, fertőtlenítés az első világáborúban személyes történetek, stratégiák alapján
Vukov Anikó: Higiénia, tisztálkodás, fertőtlenítés az első világháborúban ... nagynak egy szoba jár, azt felelték, hogy a przemysli hadnagyok közt sok a gróf és a herczeg és ezeknek legalább öt szoba, fürdőszoba és zongora kell”.31 Megismerhetjük továbbá a huszárok életét a lövészárokban: „A huszárok lövészárkát a szinte túlzott tisztaság és pedantéria jellemzi (...) a hogy máskor s lovát tisztítja egész nap, szünet nélkül, úgy most, hogy a lovát elvették tőle, a lövészárkot csutakolja, mossa, vakarja, keféli egész nap. Ők maguk is - ez tradiczió - folyton csinosítják magukat. Szakállat nem látni. Mind borotválja magát itt is, a bajuszok ég felé állnak, Munkácsról hozatják a bajuszpedrőt.”32 „ÖSSZE-VISSZA MÁSZKÁLTAM AZT A TETVES SZERBIÁT”33 - SEBKEZELÉS, FERTŐTLENÍTÉS ÉS JÁRVÁNYOK Magyarország hadba lépésével a sajtó nemcsak a politikai fejleményekről tájékoztatta az olvasókat, hanem a katonai élet mindennapjairól, körülményeiről is igyekezett részletes beszámolót nyújtani. Megismerhetővé váltak tábori és tiszti kórházak falain kívüli eszközök, amelyekkel a katonák maguk gondoskodtak sérüléseik ellátásáról. Ilyen cikket közölt a Vasárnapi Könyv is, amelyet az Országos Közművelődési Tanács adott ki; A lövészároktól a hadikórházig című írásában tájékozatta a hátországot a sebesültellátásról; „Manapság a harctereken milliószámra harcolnak a katonák, néha rendkívül gyorsan mozognak a harcoló csapatok és hosszú ideig tartanak egyfolytában a csaták: elképzelhetjük tehát, milyen nehéz dolog segítséget nyújtani a sebesülteknek, még pedig mindig olyant, amilyenre szükségük van. (...) A sebesült katona a harctéren az első kötést vagy önmaga erősíti a sebére, vagy pedig a sebesültvivő katonák látják el vele. Minden katonánál van kötőszeres csomag, melyben mindaz megvan, ami az ilyen első kötésre szükséges. A vízmentes vászonba göngyölt és erősen összepréselt kötözőanyag fertőtlenítő organtinból, vattából, négy méter hosszú pólyából és egy biztosítótűből áll. Az organtin úgy van elhelyezve, hogy az egyik része a belövési helyre helyezhető, a másik pedig oda, ahol a golyó a testet elhagyta. Ez a kötözőszer a lőtt sebek első bekötésére többnyire elegendő. Ha nem elég, akkor a sebesültvivő katona táskáiban van kötözőanyag. A kötést vagy a sebesülés helyén végzik el, vagy pedig a harc vonal mögött levő segélyhelyeken. (...) A tapasztalat azt mutatja, hogy maguk a katonák és a sebesültvivők többnyire kifogástalan kötést készítenek, amelyeket felbontani nem is kell. A segélyhelyről a könnyű 31 Molnár Ferenc: Egy haditudósító emlékei. 1914. november - 1915. november. Budapest, 1916. 356. Köszönöm Vörös Boldizsárnak, hogy figyelmembe ajánlotta ezt a müvet. 32 Molnár Ferenc i. m. 441. 33 Szenti Tibor i. m. 325.
