Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)
Török Róbert: Pezsgőgyárosok az első világháborúban
Török Róbert: Pezsgőgyárosok az első világháborúban fejlődött, mert ők jelentős (francia) alapkészletekkel rendelkeztek. Itthon a közvetítő kereskedelem magas ára, valamint a luxuscikkek importját akadályozó rendeletek miatt inkább a hazai pezsgő fogyott, a gyárosok azonban ilyen nagyarányú konjunktúrára nem voltak felkészülve. 1916-ban bevezették emiatt a pezsgőadót, így rendkívüli háborús nyereség jogcímén az állam bevételt kívánt betermelni. A főváros is bevezette 1917-ben ezt az adót, a külföldi pezsgőre több adót számítottak. Az adót a fogyasztókra terhelték és nem a gyárosokra rótták ki. Kezdetben egy 10 koronás pezsgőért 1 korona adót kellett befizetni. (A külföldi pezsgő ára 25-40 korona között mozgott ekkor.) Később a fővárosi adó a forgalmazási ár 25%-a volt. Hozzá kell tenni, hogy ennek ellenére a kereslet emelkedése miatt sokan meggazdagodtak: „A költekezési vágy nagyon hatalmába ejtette az embereket. Ezer meg ezer ember van, aki háború óta vagyonát megtízszerezte. Azelőtt évi keresete kitett egy-kétezer koronát, ma van olyan hét ahol ennek tripláját is zsebre tudja süllyeszteni valami ügyes transzakczió utján. És alig takarította be a nyereséget, már kínálkozik egy újabb fényes üzlet"4 A Törley vállalkozás ekkor már nemcsak a szűkebb promontori területekről, hanem az ország különböző ismeretlen vidékeiről volt kénytelen felvásárolni jelentős mennyiségű bort, a folyamatos gyártásra és az ellátás biztosítására. A kereslet jóval meghaladta a kínálatot és a szállítási nehézségek, a rekvirálás és a különféle adók is nehezítették a termelést, de munkaerőhiánnyal is küszködtek. Ennek ellenére a hazafias áldozatkészség jegyében Törleyék folyamatos adományokkal támogatták a háborút, hiszen bevételeik jelentősen nőttek: „Csantavéri özvegy Törley Józsefné a bevonult katonák 4 Borászati Lapok, 1916. november 26.48. szám, 481.
