Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)
Závodi Szilvia: Háborús ékszerek
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK II. vid szöveget véstek: „Emlék”; „Emlék a háborúból” stb.73 A gyűrűk egyik nagyon elterjedt formája a nadrágszíjat utánzó változat volt. Az alumíniumból reszelt ékszert sok esetben díszítették valamiféle berakással, általában rézből, ritkábban csontból, kőből vagy műanyagból. A minták között megtaláljuk a keresztet, a szívet, a horgonyt, a tölgylevelet és -termést, az összefonódó kezeket. Az első világháborús visszaemlékezések is tesznek említést a hadiékszer-készítés divatjáról. „Nagy divatra kapott egyszer a fronton a tüzéreknél a gyürükészités. A lehullott orosz lövedékek aluminium gyújtójából Ízléses kis gyűrűt reszeltek, vörösrezet forrasztottak bele kőnek, ezt meg belecsiszolt fekete fésűfogakkal ékesítették. Százával küldték haza a kedves kis könnyű harctéri emléket hozzátartozóiknak.”74 Megirigyelték ezt a tevékenységet a gyalogságnál szolgálók is, náluk is megindult az ellenséges harceszközök ilyen jellegű hasznosítása. Minden veszélyt vállaltak, hogy újabb adag ékszer-nyersanyaghoz jussanak, ami nem volt veszélytelen vállalkozás.75 A hadvezetés igyekezett tiltani pont ezért ezt a fajta szabadidős tevékenységet, de ennek ellenére az ékszerkészítés divatja a háború végéig megmaradt.76 Az elkészített (vagy készíttetett) gyűrűket vagy maguk a katonák vitték haza szeretteiknek, vagy szabadságra távozó bajtársaikkal küldték haza. Mint ahogy tette ezt Sassy Csaba, költő, újságíró77 is, aki 1915 júliusában küldte haza beteg századosával a „srapnell-aluminiumból készített háborús gyűrűt. A világháború első emlékét.”78 Rádoczi Kálmán szintén bajtársával küldte kedvesének, Gyulai Mariskának a neki szánt alumíniumgyűrűt, majd az ajándék után küldött levelében több ékszerről is ír. „Szeretett Kedves Mariskám! Tudatom veled, hogy a mai napon egy Izsáki jo barátomtól, névszerint Warga Józseftől leültem a részedre egy gyűrűt, kétt fekete és egy veres réz esik van benne. Azt hiszem elég nagy lesz, mert az én balkezem kis újára jo volt, van azután az Elluskának és a Bán sógornak is. A Bán sógoré Srlapnelres,79 a kis golyot úgy kel bele teni és nem 73 Vö. Rózsafi János: Frontékszerek és a megújuló hadifémek, http://nagyhaboru.blog.hu/2011/06/08/ frontekszerek_es_a_megujulo_hadifemek (a letöltés ideje: 2017. augusztus 12.) 74 Gere Zsigmond: Színes képek a bakák harcaiból. Bécs, 1918. 104. 75 Gere Zsigmond i. m. 105. 76 Rózsafi János i. m. 77 Sassy Csaba (Miskolc, 1884. január 26. - Pécs, 1960. június 23.) költő, újságíró. 1903-tól mint újságíró különböző lapoknál dolgozott, 1907 és 1914 között a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1915 és 1918 között a 28-as újság című szatirikus riportlapnak, majd a Csirip című élclapnak írt. 1920-tól a Miskolci Szemle és más helyi időszaki lapok felelős szerkesztője volt. Költeményei 1909-ben jelentek meg Kaffka Margit, Reichard Piroska verseivel közös antológiában. Magyar Életrajzi Lexikon, http://mek.oszk. hu/00300/00355/html/ABC13280/13460.htm (a letöltés ideje: 2017. augusztus 12.) 78 Sassy Csaba: Hét ország frontján. Sassy Csaba háborús naplója. 1. kötet. Miskolc, 1930. 111-112. 79 srapneles
