Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)
A hátország hősei
a másodikon lakik, hanem a harmadikon. Gyere már, beszélj vele. Kérdezem a manustól, maga kicsoda? Azt mondja: keresem a szobámat. És hol lakik? Azt nem tudja. Átment a fürdőbe, letette a köpenyét a kulcscsal a zsebében, és amikor visszament, nem volt ott a köpeny. Mondom, menjünk át. Átkísértem, mondom a férfi termálban a srácoknak, hogy a palinak ellopták a köpenyét a kulccsal. (Olyankor sürgősen lépni kell, mert a kulccsal be tudnak menni a szobába. Volt ilyenünk is.) Azt mondja nekem a kabinos, hogy nem, itt van egy vendég, aki épp kérdezte, hogy nem keresi-e valaki a köpenyét, mert belebújt a sajátja helyett, de visszatette, oda, ahonnan elvette, a mellette lévő volt az övé. Ott is volt a köpeny a kulccsal. Vagy amikor egy japán néni üldögél a hallban, senki nem tud vele szót érteni, fürdőköpenyes, tehát szállóvendég, és zokog. Nem tud egy szót se angolul, kérdem tőle, a férjedet keresed? Husband, husband, azt sem értette, hát, mondom, biztos azt keresi, mi másért ülne itt. Itt ki lehetett menni a női termálba, a férfi pezsgőbe meg a férfi termálba, valamelyiken kikeveredett, de nem tudott visszamenni, egyszeri belépős karperecé volt. Bemegyek a fürdőbe, mondom, addig megyek, míg találok egy japánt, és kihozom, hátha összepasszolnak. Bent találtam is egyet, az meg össze-vissza járkált, kereste az asszonyt. Kihoztam, szerencsére passzoltak. Ha egy másik japánt hozok ki erőszakkal, az kínos lett volna... 167 A hall és a recepció ma (Kapás Gergő felvétele)
