Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)

Viharos kezdetek, boldog bálok

111-116. számú fejedelmi módon berendezett lakosztályban helyezkedett el. A szállóba való érkezésekor a közönség lelkes üdvözlésben részesítette a családot. A Gellért-szállóban csak két hétig fog lakni a fővezér családjával s azután beköltözik a Nemzeti Palotában berendezendő lakosztályokba. ” (A Horthy család végül csak 1920. április elején költözött át a királyi palota krisztinavárosi szárnyába.)

A választás természetesen szimbolikus volt: a megszálló románok helyét kellett ünnepélyesen elfoglalni. Horthy Miklós látványos bevonulására 16-án, gondos előkészületek után került sor.

„Nagy nemzetiszínü drapériák, zászlók lengedeznek a szélben, csaknem minden nő kezében virágcsokor. A gyönyörűen földíszített Gellért-szálló előtt most már kezdenek megállni a notabilitásokat hozófogatok. Egymás után jönnek a főváros tanácsosai, majd Déri és Folkusházy alpolgármesterek, azután Bródy Tivadar polgármester, Zsedényi-Ambrózy Emil őrnagy, összekötő tiszttel. Itt látjuk Hazai Samu bárót, az egykori honvédelmi minisztert is, szürke tábori uniformisban. Az előkelőségek bevonulnak a Gellért-szálló halijába, s itt várakoznak. Ezalatt kint egyre szaporodik a tömeg, a Műegyetem nemzetiszínnel ékesített épületének balkonjai és ablakai zsúfolásig telve, a Gellért-szálló valamennyi ablakából kipirult arcú, mosolygó úri hölgyek tekintenek kifelé. A tűzoltók díszcsapata kordont von a téren és helyet csinál a város színeivel bevont tribün előtt. A tribün két oldalán a főváros díszbeöltözött hajdúi állanak, a város s az ország címeres zászlóit tartván kezükben. ” Horthy fehér lovon léptetett végig a Fehérvári (a mai Bartók Béla) úton, s a szálloda előtt elmondta híres beszédét, amelyben Budapestet „bűnös városnak” kiáltotta ki. „Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkűnkben, akkor — kimondom — gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összesjavainkat. De minél jobban közeledtünk, annáljobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, leikéből szeretni fogja a rögöt, amelyben őseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában. Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott erővel segítenek a nemzeti reményekben tündöklő Budapest felépítésében. ”

VIHAROS KEZDETEK. BOLDOG BÁLOK

6T