Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)

A török pincéktől a legmodernebb értékmegőrzőig

Még mindig az alapoknál, 1911 (MKVM)

A csarnok hőmérséklete a meleg forrásvizek páráitól s a gőzszivattyúk melegétől állandóan 50 °C körül változott, s párateltségénélfogva csaknem tűrhetetlenné tette a benne való tartózkodást. (...) a források kitisztítása előtt a vízhozam 24 óránkint 1000-1200 m ''-t tett ki, jelenleg 2600 m2 vagyis 2 600 0001 víz fölött rendelkezünk.

Szép eredménnyeljárt az új forrásfoglalás a víz hőmérséklete szempontjából is, amennyiben az eredetileg 45 °C-ú víz helyett immár állandóan 47 °C-ú

vizet kapunk. ”

Szegény Machán Ottó, a jeles bányamérnök nem sokáig büszkélkedhetett élete legnehezebb munkájának gyümölcsével: 1920-ban 53 esztendősen meghalt.

A kivitelezés vezetőinek a bányamesterektől a tetőfedőkig, a fűtésszerelőktől a kárpitosokig, festőkig és szobrászokig összesen közel 240 szakma és művészeti ág képviselőinek munkáját kellett összehangolniuk.

1913-ra már álltak a falak, és az év második felében sorra jelennek meg az építőipar lapjaiban és a hivatalos közlönyökben a versenytárgyalási felhívások, majd eredmények: júniusban az asztalosmunkák tendergyőztese Kovács Gábor, a mázolómunkáké Zaturek Ferenc, a lakatosmunkáké Pick Ede; júliusban Glatz András elnyeri az üvegezést; októberben Rákos Manó és a Budapesti Kőgyár a műkövezést és díszvakolást, Dukai pedig a műpalafedő munkákat. Decemberben döntenek

41