Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)
A hátország hősei
letes igazgató, vendégkapcsolatos menedzser, ilyesmi. Ez lettem 2002-ben, akkor nagyon komputeres világ lett - az nekem nem volt az erősségem, meg nem is érdekelt. 40 évig a vendéggel itt beszéltünk... A 300 vendégnek 600 szeme van, és rengeteg dolgot meglát, amit mi nem. Nem vagyunk ott mindig. Az üzletvezető, az éttermes nincs bent egész nap. És akkor nem tudja, hogy mi van. Pár kedvenc sztorimat elmondom. Az egyik egy kijevi vendég volt, aki reggel 10-kor itt kiabált, hogy hol az igazgató. Előző este átment a fürdőbe, ott 3A8-kor kihajtják a vendégeket, meg kiabálnak, hogy záróra, de ő elaludt a termálban a sötétben, nem égett a villany. 20:15-kor vették észre. Mondták neki, hogy haza lehet menni. Jött a fürdőből átvezető folyosóra, de a lányok tőlünk már elmentek haza, mert nem gondolták, hogy valaki még ott van. Bezárták az ajtót. A pasas látta, hogy nem tud bejönni, lement a kasszához. Mondja ott a nőnek, hogy hotel meg szoba, meg mindent magyarázott oroszul. A nő felhívta a szállóportást, hogy itt van egy orosz vendég, engedjük át. A porta felett van a Gobelin terem, ahol át lehet menni a fürdő alsó szintjére, van egy üvegajtó ott. A porta szólt a rendésznek, az odament a kulccsal, és levette a lakatunkat, de az ajtó nem nyílt ki. Mert a fürdősöknél is le van zárva alul egy lakattal. Hogy ők se meg mi se menjünk be. A rendész ezt tudta, de azt nem tudta, hogy a fürdősök nem fogják kinyitni. Mutogatott az orosz, hogy nyissák ki, meg mutogatott lefelé, hogy még ott van egy lakat, de nem tudta, hogy miért nem nyílik az ajtó. A fürdőpénztáros-nőnek, a vezetőnek kellett volna szólni, aki meg azt hitte, hogy mi majd beengedjük. Lényeg az, hogy a vendég 20:45-kor körbe hazaszaladt egy szál törölközőben, persze tél volt. Aznap volt a házassági évfordulójuk, az asszony 20 órára rendelt a szobapin■ cértől vacsorát, mert ő otthon volt az egyéves gyerekükkel. 20 órától hűlt a vacsora, a pasas le lett ordítva, és másnap azt mind megkaptam én. Ő tudott húsz szót angolul, én meg harmincat oroszul, de azért a nagyját megértettem... Vagy kapok egy telefont a fürdőből, menjek át, mert nagy balhé van. Egy vendég oroszul ordibál a liftből a harmadikról, lent meg a liftesnéni veri az ajtaját, hogy hozzák vissza a liftjét. Amikor a vendég kijött a fürdőből - az egy labirintus -, a szobájába tartva látott kettő darab liftet, a napozó liftjeit, amit egy másik néni kezelt. Azok csak a napozóhoz mentek fel. A néni épp nem volt ott, az orosz beszállt, benyomta a hármas gombot, és szépen felliftezett. Csakhogy onnan a fürdő felől jőve nem lehet kiszállni a szálloda harmadik emeletén, azok az ajtók be vannak szögelve, mert idegen ott nem mászkálhat. De a lift azért megállt szépen a harmadikon, az orosz nem bírt kiszállni, ott verte az ajtót és ordított, hogy engedjék ki. Jó darabig nem jött rá, hogy esetleg vissza kéne mennie a földszintre. A néni meg lent verte az ajtót, hogy hol a liftje. Én akkor értem oda, mikor leérkezett az orosz, a néni rázta az öklét és szidta, a pali meg nem értett egy szót sem. Mondom, jöjjön, elviszem, ez nem az a lift... Meg azt mondja nekem a londiner pár éve, hogy itt mászkál egy szál fürdőgatyában egy vendég, nemrég érkeztettem, megismerem, mert nagy feje van, nem is 166
