Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)
A hátország hősei
VlP-vendég 1968 után már nem volt annyira, vitték az Intercontinentalba, később a Hiltonba. A VIP-ekkel, pláne az első 17 évben, amikor a portán voltam, kevés kapcsolatunk volt, mert a szobafőnöknél érkeztették, ha meg nagyon VIP-es volt, akkor csak felkísérték, és lehozták az útlevelét. Nem jöttek úgy oda beszélgetni. Nixon elnök úr, amikor már nem volt hivatalban, Bécsből lejött egy nosztalgia-éjszakára, mert olyan jól érezte magát húsz évvel ezelőtt. Vittorio Gassmanra emlékszem a színészek közül, Jean Söreire... Volt egy francia vendég, akit Adalbertnek hívtak, de mi elneveztük „Vadalbertnek", állandóan morgott és békétlenkedett valamiért. Legszebb öröm a káröröm, amikor a postáskocsi rosszul húzta be a kéziféket, és legurult egy kicsit, pont az ő kocsijába ment bele Egyszer lecsapta nekem az étteremből lehozott vajat, hogy Misi, büdös a vaj, hozzon nekem rendes vajat. Szemben volt egy kisközért, hát ugye nem esik le a gyűrű, csak közben irtó nagy meló volt, és amikor 3 emberből egy kimegy vajat venni... A legnagyobb hákli, ami nehezen volt kezelhető, komputer nélkül fix szobát adni a Florian úrnak, a 454-et. Május 7? Április 1-től május 7-ig a szobaszámhoz mindennap oda kellett írni, hogy május 7, mert ha nem volt meg a szobája, akkor nem álltunk meg előtte. Csoportnál a legszebb szobásokat raktuk mindig előre, ki voltak készítve a kulcsok, semmi szükség rá, hogy némelyik felordítsa a többit, hogy milyen szobát kapott. Tehát menjenek fel a szép szobások, azok nem jönnek le, mert akik az első ócska szobát meglátják, felheccelik a többit és az idegenvezetőt. Nem voltak akkora különbségek az áraknál, de annyit írtuk kézzel azt a recepciós ívet, hogy el tudom mondani: amikor beléptem 1961-ben, akkor volt 60-70 forintos szoba, mert a háború után, '45-46-47-ben, abból a 100 szobából a hegyoldalon - azt a frontot nem lőtték szét -, voltak fürdő nélküli szobák, amik 1918-ban is fürdő nélküliek voltak. 85 forint volt a legolcsóbb zuhanyzós szoba; egyágyas fürdős, ami az udvarra nézett, 120 forint; egyágyas fürdős, ami a Dunára nézett, 140 forint; a kétágyas meg 244 forint. Később aztán persze más árat csináltak a hátsó szobáknak. A Gellért után nem tud az ember hová menni, magamat sem tudom elképzelni, hogy hová. Lehúztam itt 57 évet, majd meglátjuk, hogy mi lesz a vége. El kell majd előbb-utóbb válni a Gellérttől, az világos. Ezt a döntést a főnök is húzza meg én is, de ezt nem lehet egyik napról a másikra abbahagyni, mert életveszéllyel jár. Fokozatos elszakadást kell csinálni. Tehát csak 3 napot dolgozik az ember, idén nyáron bevezettem, hogy csak négyet dolgozok... Ilyen panaszkezeléses ember lettem itt a végére. Ügye-165
