Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)
A hátország hősei
A felújított szálloda rengeteg nagy rendezvény, bankett, fogadás helyszíne lett, egy ideig az állami protokolleseményekhez is a Gellert adta az enni- és innivalót. Az étterem tábornokai és közkatonái nem hibázhattak. A legkiválóbb szakácsok közül hármat mutatunk be itt. RÁKÓCZI JÁNOS (1897-1966) 1920-tól Budapesten, 1924-tól két évig Párizsban tanult. 1930-ban a lillafüredi Palota Szálló, 1933-ban a Gellért konyhafőnöke lett. Húsz évre ott is maradt. Egy sor nemzetközi szakácsművészeti kiállításon, versenyen nyert rangos díjakat. 1958-ban ő vezette a brüsszeli világkiállítás magyar konyháját, hatalmas sikerrel. Az ötszáz fős étterem és bár 200 napon át telt házzal ment, és elnyerte a kiállítás nagydíját. A paprikás csirke fogyott a legjobban, de nem győzték tálalni az erdélyi fatányérost, a lecsós szeletet, a borjúpörköltet, a roston sült süllőt sem, nem beszélve a rétesről és a főszakács nevét viselő Rákóczi-túrósról, amely a magyar házi süteményeket idézi: a tészta alapra simított friss, savanykás túróréteg tetejére egy réteg baracklekvár, majd keményre vert, cukrozott tojáshab kerül. POSZTOBÁNYI ISTVÁN (1898-1985) a híres Bandi vendéglőben kezdte, majd nagyon fiatalon helyettes konyhafőnök lett a Duna-parti Hungária nagyszállóban. Az első világháborúban 28 hónapot töltött frontszolgálatban, leszerelve a Bristolban, az Astoriában, majd 1922-től megint a Bristolban volt konyhafőnök. Az 1950-es évek közepén lett a Gellért főszakácsa. Az ő nevét őrzi a Posztobányi-puding (alapja egy sima sárgakrém kevés zselatinnal és tejszínhabbal, belekeverve apróra tört babapiskóta, étcsokoládé, mazsola, füge, datolya és kandírozott gyümölcs. Ha ez megvan, formába öntve ki kell fagyasztani, és tálaláskor nyakon önteni puncsmártással. Díszíthető tejszínhabbal és/vagy forró csokoládéval). 160 1933-2001
