Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)

Le a polgári csökevényekkel!

az I. emeleti lakosztályokat tervezte. Ekkor kerültek a helyükre Túry Mária (1930-1992) üvegablakai és P. Szabó Éva (1910-1997) textilművész öt hímzett faliképé a társalgóban.

1960-61-ben nyerték el mai formájukat a vendéglátás terei: az eszpreszszó-cukrászda, a söröző, a Duna-terem, a félemeleten a különtermek, a bár (az azóta megszűnt). A söröző végre saját konyhát kapott - azelőtt a felszolgálók 26 lépcsőfokot megmászva hordták fel-le a tálakat az étterem konyhájáról.

Az 1961-re befejeződött munkálatok viszont nem érintették a háború után azonnal megnyitott Kelenhegyi úti szárnyat. Itt 1972-ben kezdtek hozzá a szobák modernizálásához. Egy- vagy kétágyasak lettek, immár mindegyikhez épült fürdőszoba, és tíz lakosztályt is kialakítottak. Igaz, hogy nem a Dunára néznek, de a madárfüttyös Gellérthegy látványára is jó ébredni. Az udvari kisszobák nyugalma pedig sok űzött, kimerült üzletember számára a mai napig mindennél vonzóbb. (Pszt, el ne mondják senkinek, nagy titok: az ötödik emeleti, legkisebb

A hipermodern új foyer, 1960 (Fortepan) Nagy élet a portán, 1963 (Fortepan)