Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)
Légitámadások, pincepokol, romok…
I budai hegyek felé. (Aznap délután a tábornoknak még több mint 40 000 katonája volt, pár nappal később már csak a felük volt életben, ezek nagy része is hadifogságban.) Ungváry Krisztián történésznek köszönöm, hogy a kezembe adta S. Wagner német katonatisztnek az 1990-es években írt visszaemlékezését. A fiatal hadnagy a Gellértben esett fogságba. „(...) afőhadnagytól kapott parancs így szólt: »Következő állásunk a Gellert Hotel a Ferenc József hídnál, közvetlenül a Dunánál«. Na, az jó lesz. Összeszedtük a cókmókunkat, és elmasíroztunk a Gellért Hotelhez. Ez közvetlenül a Gellért-hegybe van beépítve. Ami elölről, a Duna felől első emelet, az a várfelőli oldalon földszint. (...) Pár maradék emberemet azzal bíztam meg, hogy a Dunát és a Horthy Miklós utatfigyeljék. A hídfelől úgyse jöhetett senki, mert szétbombázott középső része a Dunában feküdt. Miután így megvolt a figyelés és a biztonság, kíváncsian körbejártam a hotelt. Közvetlenül egy termálforrásra épült, az alagsorban gyönyörű fürdöcsarnokkal. Az első emeleten, körülbelül a hotel közepén volt egy félkör alakú építmény, amelynek az ablakából jó kilátásunk nyílt, ide állítottam a bajtársaimat azzal, hogy mindent figyeljenek meg, és ha valami gyanús, azonnal jelentsenek. Én meg átosontam a házon. Az egészségem már kissé megrendült. Hasmenéstől és étvágytalanságtól szenvedtem, de mégisfolyton valami ehető után kutattam. A következő épületrészben, amit egy lengőajtó választott el tőlünk, volt egy nagy étterem és szemben egy bár, persze egyik se működött. Végigmentem egy hosszú folyosón, és láttam, hogy szükség esetén könnyen ki lehet ugrani az ablakon, mert az utca meredeken vezet a Gellért-hegyre. Az utcán volt egy hatalmas gránáttölcsér, és benne hátsó kerekével elakadva egy német hadtápos teherautó. Ahogy becsúszott, a hátulja nyitva állt. Persze nem tudtam, hogy hadtáposjárműről van szó, de gondoltam, mert hátul egy 3A kilós marhahúsos dobozfeküdt. De hogy jutok most oda a kocsihoz? Gyorsan segítségül hívtam egy bajtársat, és megkértem, fedezzen, ha netán rámlő egy Iván. Aztán villámgyorsan átlendültem az ablakon, és egy ugrással eltűntem a résben a hátsó rész mögött. Már fütyült is néhány golyó a pesti oldalról, de engem nem veszélyeztettek. Egy szemfüles Iván valószínűleg észrevett. De aztán rögtön minden elcsendesült, mert már nem láthatott. Amit én Katonák az oldalbejáratnál, ahonnan ekkor a szálloda is nyílt, 1949 (HIM) 124 1945
