Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)
Sárosfürdő, szüzek fürdője, lókórház
AGellért története egy ősrégi fürdővel kezdődik. A krónikák szerint az alhévízi gyógyforrásokat már első Árpád-házi királyaink korában is ismerték. 1178-ból származó adatok szerint a betegápoló johannita rend kórházat alapított a Gellért-hegy lábánál. II. András (1176?—1235) a pestis ellen javasolta a források használatát. Ispotályt is emelt a közelükben, ahol leánya, Szent Erzsébet leprásokat fürösztött. Bertrandon de la Brocquiére burgundi lovag 1433-ban írt munkájában szintén említi a fürdőt. Az itteni források vizére épült a közel 150 éves török uralom idején az Acsik ilidzse, azaz nyitott hévfürdő. Gyógyerejéről Evlia Cselebi török utazó is megemlékezett. Aga fürdőjének és a „szüzek fürdőjének” is nevezték. Franz Schams 1822-es budai útikönyve szerint az utóbbi elnevezés állítólag azért ragadt rá, mert a helyi lányok rémesen rondák voltak, így szüzességük elvesztése érdekében jártak ide: hátha a gőz jótékony takarásában valamelyik férfi mégis megkívánja őket. És valóban: évente 30-35 gyermek fogant a fürdő medencéiben. Mások ezzel kapcsolatban a szomszédos Szent Iván-barlang szent remetéjét emlegetik, aki a lányokat és meddő asszonyokat küldte fürdeni, mindenféle női bajokat kikúrálandó. A 17. századtól a Sárosfürdő név vált véglegessé a vízzel együtt feltörő finom forrásiszap miatt, amely az idők folyamán sajnos elfogyott. A fürdőt Buda visszavívását követően I. Lipót háziorvosának, Illmer Frigyesnek ajándékozta, aki a következő évben, 1687-ben épületet emelt a források fölé. Halála után, 1718-ban a fia, Illmer Károly eladta Buda városának. 1809-ben árverés útján ismét magánkézbe, a Sagits család birtokába került. Az 1827-ben megjelent Neuester Wegweiser című útikönyv szerint a fürdő emeletén „jól berendezett szobákat” is kínáltak, de több mint gyanús, hogy kik és mire használták ezeket, ugyanis a Blocksbad „...a két város megvetésre méltó hetéráinak kedvező alkalmat nyújt, hogy rossz időben életük egy részét ott aludjak át. A fürdő közepén deszkafal választaná el a két nemet, de így is elég tér marad, hogy a szemérmesek zavarba jöhessenek. ” 1832-ben Koischor Szilárd ügyvéd (Sagits Zsófia férje) a források fölé kastélyszerű épületet emelt, amelynek nagy közös fürdőhelyiségében állítólag kétszáz ember fért el. Ettől kezdve viszont nemhogy Szent Erzsébet leprásokat fürdet. A kassai dóm főoltárának egyik táblaképe, 1470-es évek 12 1118-1866
