Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)
II. A magyarországi sörfőzés története
Az évtizedek során folyamatosan bővülő és fejlődő serház a város délnyugati részén állt, közel a Köröshöz, 1754 és 1775 között rév is működött mellette, ami folyamatos vendégkört és bevételt jelentett. Biztosan lehetett alapozni a kunszentmártoni révet használó német katonaság fogyasztására, hiszen a források tanúsága szerint: „akármely Nemes Vármegyében Eö Felesége hadinépe átal takarodik Кun- Szent-Mártont el nem kerülheti" A sörház hosszú ideig kismértékű italmérési joggal is rendelkezett, a helyi kocsmárosok nagy bánatára. Jellemző, hogy a térség sorházai (Szolnok, Szentes, Szarvas, Csongrádi szintén a település házaitól távol, de a folyóparthoz, a folyami átkelőkhöz közel álltak, aminek tűzvédelmi, gyártási és üzleti okai is voltak. A sörkészítés nagy menynyiségű vizet igényelt, amelyet legegyszerűbben a folyókból vagy 2-3 méter átmérőjű gémeskutakból nyertek. A kunszentmártoni üzem több épületből, pincéből, ólból és hordók tárolására alkalmas színből állt, különlegessége, hogy egy sátortetős szárazmalommal is rendelkezett, így a szaladot (malátát) nem kellett a település malmaiban pénzért őröltetni. A serfőzők között a 18-19. században német, stájer, görög és zsidó származásúakat is találhatunk. Az Alföldön folytatott sörfőzés nyugati kapcsolataira utal, hogy Jászberénynek azt a részét, ahol a sörház üzemelt, a legendás belga Gambrinusról, „a sör királyáról" nevezték el. That is how Katalin Weiszpocher, the daughter of Mihály Weiszpocher who had operated the brewery for 23 years, became the wife of three successive brewers between 1760—1793; as of 1803, her son, György Greife!, who had in the meanwhile reached the age of majority, took over the operation of the business. The brewery continuously expanded and developed over time, it was close to the River Körös, in the town's southwestern part, and between 1754-1755 a ferry operated nearby, which also provided a continuous flow of customers and revenue. Contemporary sources show that one could definitely count on the consumption of the German military that used the ferry in Kunszentmárton: "No matter which noble county His Majesty's military may pass through, no way leads for them around Кunszentmárton." For a long time, the brewery also had the right to retail alcoholic drinks, to the great sorrow of local pub owners. It was typical for the breweries in the region (Szolnok, Szentes, Szarvas, Csongrádi to be further removed from the houses of their respective settlements but close to the river banks and river crossings. This arrangement owed to both fire protection as well as production/ business-related considerations. Brewing beer needs a great deal of water, and water is most simple to extract from rivers or from well poles with a diameter of 2-3 metres. The brewery in Kunszentmárton comprised several buildings, cellars, pens and sheds suitable for storing barrels. One special feature was its grist mill with a tented roof and, owing to the mill, the brewery did not have to pay for the szalad (malt) to be mashed in the mills of neighbouring municipalities. Tiroli viselet, 19. század vége Tyrolian folk costume, end of the 19th century 54
