Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)

III. A hazai sörfogyasztás kultúrájának alakulása

megye fogyasztókörét egy üzem lássa el. A termelés racionalizálása érdekében az egykori budapesti Polgári Serfőzdét megszüntették, illetve több gyárat összevontak, viszont, mint láttuk, új üzemek születtek Bőcsön, Komáromban, Nagykanizsán, Martfűn stb. Ezzel az állam nem csak modernizálta a technológiát, de vagyonokat spórolt meg - legalábbis ezt hirdették az újságokban. (Kérdés, hogy valóban jobb minőséget produkált-e a teremtett helyzet, miszerint Budapesten nem egy gyárban történt a főzés és az érlelés.) A sörexport sokadlagos céllá vált, az elérendő vágy az itthoni szükséglet maximális kielégítése volt. Ahogy a korszak több üzemében, az előre vállalt normát illett túlteljesíteni, hogy a sörtermelés idényjellege megszűnjön. A sörárakat maximalizálták, és központilag határozták meg, mennyiért adható a világos, a barna sör pohara és korsója. Egyre gyakoribbá vált a betétdíjas, üveges kiszerelés, sőt megjelent a másfél literes családi üveg is. Ha hihetünk a korabeli statisztikáknak, 1938- hoz képest az 1960-as évekre hét és félszeresére nőtt a fogyasztás. (A korábbi 4-6 literes fejadag helyett 28 literről számol be a N épszabadság 1958. szeptember 24-i lapszáma.) A sörfogyasztás később tovább növekedett, és az 1970-es évek végére már meghaladta a 100 liter per főt. Ma már a széles sör- és alkoholpiaci kínálatnak köszönhetően ismét csökkent a sörfogyasztás hazánkban. Az 1990-es évektől a sör élvezői és a fogyasztók célcsoportjai megváltoztak. A piac kitágult. Ma mára választék is bő és különleges. A munkásital képe némileg megváltozott, és a sört - hazait és külföldit, gyárit és kézművest, egyházit és a különleges söröket - a társadalom szinte minden rétege fogyasztja, lelenleg hazánkban fejenként mintegy 70 liter sört fogyasztunk egy évben.

three counties. To rationalise production, they liquidated the former Civil Brewery in Budapest and merged several breweries, but at the same time, as we saw above, new breweries were established in Bocs, Komárom, Nagykanizsa, Martfű, etc. By so doing, the state not only modernised technology but also saved fortunes - at least that's what was propagated in the newspapers. (The question is whether the situation thus created - namely brewing and maturation at separate plants in Budapest - really resulted in higher quality). Exporting beer became a subordinated objective, the desired target was to maximally satisfy domestic demand, lust as in the other breweries in this age, it was expected of workers to outperform the preset norm to help ensure that the seasonal swings in the availability of beer products would end. Beer prices were maximised and the glass and pitcher prices of pale and brown ale were set centrally. This was the time when glass bottles with refundable deposits began to spread, and the 1.5-litre family bottle also appeared. If we can believe contemporary statistics, then as compared to the 1938 level consumption had grown sevenfold by the 1960s. (The 24 September 1958 edition of N épszabadság reports that the previous per capita consumption of 4-6 litres had risen to 28 litres.) Beer consumption kept rising and by the end of the 1970 it had exceeded 100 litres per person. Today, beer consumption has declined again due to the broad selection of beers and other alcoholic beverages in the domestic market. Since the 1990s, the target groups of beer aficionados and consumers have changed, the market has expanded. Today, the selection in the market is broad and features many specialty items. The image of the worker’s drink has shifted somewhat, and beer - be it domestic or foreign, industrially-produced or handcrafted, ecclesiastical or special is now consumed by nearly every stratum in society. Currently, we consume some 70 litres of beer per capita each year.

199