Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)
Számadáskönyvek, konyhakönyvek
Szakácsnők pesti piaristák konyháján, 1910-es évek (Piarista Levéltár) Számadáskönyvek, konyhakönyvek A monostorok, rendházak hétköznapi életének elbűvölően érdekes dokumentumai azok a kéziratos kötetek, amelyekben a közösség gazdasági vezetője, illetve valamelyik konyhás testvér napi, heti rendszerességgel rögzítette a bevételeket és a kiadásokat. Hogy ezekből pontosan hány darab maradt fenn a magyar egyházi levéltárakban, egyelőre nem tudjuk, erre az aprólékos kutatómunkára most nem futotta az időnkből. Biztosan több van, mint ahányat ma ismerünk. A legrégebbi fellelt számadáskönyvet Pannonhalmán írták 1720-ban, szerencsénkre magyarul. A bencések vettek például - nyilván egész télre - 100 fej káposztát és „3 mása [mázsa] Száraz Pontyott”, tetemes összegért „Fűszerszámot” (a drágákból kevesebbet, de többször is: „eöt lat sáfrányt és 7 lat Szerecsen diovirágot”), három, majd hamarosan még két nyulat, „az Halászok részét friss Csukábul”, s ahogy tartanak a téli vadászatok, egy őzet és újabb három nyulat. A sörfőző 5 akó [kb. 250 liter] és 14 icce [kb. 112 liter] sörért kapta meg a járandóságát. Mindebből természetesen csak az derül ki, mi volt az, ami nem került ki a saját gazdaságból. A gabona- és zöldségfélék meg a gyümölcs, illetve a baromfi, a tojás és a tejtermékek említésének hiánya azt jelzi, hogy nagyon sok mindent megtermeltek maguk. Ezt sejteti a májusban vett 6000 palánta őszi elszámolása is - nem derül ki, mifélék voltak, de valószínűleg a konyhakertben cseperedtek nagyra. A Piarista Levéltár őrzi a váci piaristák számadáskönyvét az 1850-60-as évekből. Ezt kezdetben latinul vezették, majd 1860-ban egy rendelet nyomán egyik napról a másikra áttértek a
